11: Séta

Oldalt új szavazás van. Most ti dönthetitek el, hogy valaki másnak is legyen a szemszögéből rész, vagy sem. Jó olvasást. xx
Már majdnem mindenki befejezte az evést, kivéve a szöszi barátomat. Ő még mindig egy csirkeszárnyat rágcsált kedélyesen. Nagyon kulturáltan tud enni a drága. Csak a füléig volt maszatos. Azt hiszem már a nyolcadik szárnynál tarthatott.
-Tudjátok-nyammogott közben-ezt sosem lehet megunni. Istenítem aki feltalálta ezt a mesés kaját.
-Niall, az elmúlt húsz percben ezt már ötödjére mondod. Inkább menjünk.-méregette szúrósan Zayn.
Liam intett egy kiszolgálónak és elrakatta a maradékot.Kifelé tartottunk, amikor a bejáratnál lerohamoztak minket, mármint a fiúkat a lányok. Pár métert arrébb sétáltam és leültem egy padra. Onnan figyeltem a fiúkat, amint fotózkodnak és beszélgetnek mindenkivel,  és akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan felszabadultak és kedvesek voltak a rajongókkal. Látszódik, hogy tényleg szeretik őket. Épp Harryt figyeltem, ahogy felemelt egy lányt a fotóhoz, amikor odajött mellém valaki. Egy hosszú barna hajú lány nézett rám, aki olyan 15 körüli lehet. Lassan elmosolyodott.
-Szia. Ömmm...Lia vagyok.-mondta óvatosan.
-Cam.-mosolyogtam biztatón és kezet ráztam vele.
-Nem akarok tolakodó lenni, de te meg Harry jártok?-pislogott nagyokat és a kezét tördelte közben.
-Micsoda? Jah nem. Nekem van barátom.-habogtam zavartan.
-Óóóó. Pedig azt hittem. Összeillenétek. Láttalak téged is az újságban. Nem csak Harryvel.
Lassan bólintottam. Nem értettem hova akar kilyukadni.
-Én is boardozok és te vagy az egyik példaképem.
Óriási melegség töltötte el a szívemet. Ilyen érzés? Egy ismeretlen lány kedvel engem és felnéz rám, csak azért mert azt csinálom amit szeretek.
-Ez nagyon kedves tőled.-mosolyogtam.
-Szóval azt akartam kérdezni, hogy csinálnál velem egy közös képet úgy, hogy Harry is rajta van?!
-Persze-vágtam rá-mindjárt idehívom.-Elrohantam a göndörért és ledaráltam neki, hogy egy lány szeretne egy képet.
A lány fényképezőjét odaadtuk Liamnek és lefotózott minket.
Ezután hamar végeztek a fiúk és miután visszaértünk hozzájuk én le is léptem.
Otthon pakolásztam miután mindent elmeséltem Megnek. Válogattam a DVD-im, hogy megnézzek valamit, de természetesen nehogy legyen időm...megint csörgött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele nyűgösen.
-Szia, Keith vagyok.-hallottam meg a boldog hangot a vonal másik oldaláról.
-Tudom.-nyöszörögtem-Mi kéne?
-Ne légy ilyen nyűgös. Tudod, hogy töltenünk kell együtt időt. Menjünk sétálni.
-Nem.-vágom rá határozottan.
-Nem kérés volt, hanem kijelentés.
-Ez is kijelentés volt. Nem megyek veled sehova sem. Megértetted Keith?
-Ne vadulj cica.
Mélyen beszívtam a levegőt, mielőtt kitörni készülő vulkánná változnék.
-Szórakozz mással.-morgom és rácsaptam a telefont.
A legközelebb lévő tárgyat vágtam a falhoz, ami egy váza volt. Kit érdekel?
Pár perc elteltével megint csörög a telefonom.
-Mi van?-szólok ingerülten a telefonba.
-Elmész vele sétálni.-hallom Ty nyugodt hangját a vonal másik végén.
-Túl komolyan veszi.
-Te nem veszed komolyan. Ha nem teszed amit mondok akkor kifognak csinálni az újságírók. Mi lenne, ha egyszer hallgatnál rám Cam?
-Elmegyek, csak hagyj békén.-válaszoltam fogcsikorgatva.
Kinyomtam és hívtam Keithet.
-Tizenöt perc múlva találkozunk a parknál lévő Starbucks-nál. Ha késel elmegyek.-morgom a telefonba és ismét lecsapom.
                                                                          ***
-Miért utálsz?-szegezi nekem a kérdést miközben sétálgatunk.
-Mert arrogáns vagy és beképzelt.-vágom rá gondolkodás nélkül.
-Wow. Te pedig nyílt.
-Nem fogok valakinek jó pofizni. Ami a szívemen az a számon.
-Miért gondolod ezt?
-Lerí rólad.
-Nem is ismersz.
-Nem veszítettem vele sokat.-nevetek fel kínomban.
-Te is arrogáns vagy és durva. Mondhatni magadnak való vagy.
-A barátaimmal normális vagyok.
-Mikor először megláttalak azt hittem beszédesebb leszel.
-Te profi vagy, hogy ránézésre megmondod, hogy beszédes valaki, vagy sem.-fintorodtam el-Amúgy az vagyok azoknak a társaságában akiket bírok. És ezt nyugodtan veheted célzásnak.-villantottam neki egy angyali mosolyt.
-Ne kezdd megint Cam.
-Azt csinálok amit akarok.-fújtam ki élesen a levegőt.
Aránylag csendben sétáltunk tovább, de hirtelen megálltam és lenéztem a kezemre. Mármint a kezeinkre. Összekulcsolta ujjainkat és én meredten bámultam azokat, majd őt és kirántottam a kezemet.
-Ezt te sem gondolhattad komolyan.
-Te is tudod, hogy kell. És majd ennél többet is, hiszen elméletileg járunk.-a végét már szintes suttogta, nehogy valaki meghallja.
Megforgattam a szemem, majd megfogtam a kezét, így közelebb kerülve hozzá.
-Tudod lassan haza kéne mennem. Mármint nem haza, hanem Harryékhez mert megígértem, hogy átmegyek este.-motyogtam, hátha lerázom végre.
-Ő valami rokonod?-emelte fel egyik szemöldökét.
-Nem.
-Akkor?
-Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de a haverom.-forgattam a szemem.
-Bemutathatnád.
-Még mit nem?!
-Camilla!
-Mi van?-néztem rá szúrósan, és szerintem a tekintetemmel ölni lehetett volna.
-Ne rendezz jelenetet az utcán, kérlek.
Ismét a szememet forgattam. Olyan szinten irritál és kiakaszt ez a......!!! De támadt hirtelen egy ötletem és az "ördögi terv" már kész is volt.
Angyali mosolyt villantottam.
-Természetesen bemutatlak neki és a haverjainak is.

10: Hisz erre való egy barát.

Sok volt nekem ez így egyszerre. A többi interjú a bárgyú mosolyok és a színjáték. Nagyon mederöltetők voltak a napok, így visszagondolva csodálkozok, hogy nem ütöttem le ezt az idióta Keithet. Szóval, mint említettem azon az idiótán járt a fejem, miközben a taxival a One Direction Ház felé tartottam. A fiúk nem tudják, hogy ma jöttem haza, ezért gondoltam meglepem őket, már ha szerencsém van és otthon találom őket. Végre megérkeztem a ház elé, és gyorsan kifizettem a taxit. Célba vettem az ajtót, de mielőtt csengettem volna, meggondoltam magam. Óvatosan lenyomtam a kilincset és a zár halkan kattant. Beosontam, majd becsuktam magam mögött azt. Halk röhögcsélést hallottam és a tévéből Sponge Bob hangját. Gondolhattam volna. Belestem a nappaliba és mind az öten rátapadtak a tévére. A fürtöst megpillantottam szélen, így óvatosan mögé settenkedtem  majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe ugrottam és egy puszit nyomtam arca egyik felére. Meglepetten felém kapta a fejét, Louis viszont olyan iszonyatosat sikított, hogy bármelyik lány megirigyelhetné.
-OMG! Cam ide teleportált.-visított még mindig az előbb említett répaimádó barátom.
-Nyugi Louis. Az ajtón jöttem be.-vigyorogtam elégedetten, végtére is a tervem bevált.
Nem sokáig örülhettem, mert a fiúk úgy fejezték ki irányomba örömüket, hogy rám, vagyis rám és Harryre ugrottak "csoportos ölelés" címszó alatt.
-Szétnyomtok!-nyögtem a tömeg aljáról.
-Élvezd a szeretetünk kis csaj.-röhögött valahol rajtam Zayn.
-Nagyon.....nehéz a szeretetetek.-küszködtem.
-Cam. Nem te vagy az alján. Ne nyögj, mert még mindig az ölemben ülsz.-hörgött Harry.
-Bocsi.-pirultam el kicsit, de tovább fészkelődtem, hátha sikerül kijutnom.
-A mocorgást is mellőzd.-nyögte már szinte, mire szó szerint megértettem mire gondol.
Nem sokáig kellett már szenvednem, mert Harry nagy nehezen kinyögte, hogy a konyhába van még maradék csirke, és amint ezt meghallotta Zayn és Niall, a két jómadár leugrott rólunk, aminek következtében Louis a földön landolt, Liam viszont már készségesen leszállt rólunk. Én is helyet foglaltam Harry mellett.
-Amúgy nagyon örülök, hogy hazajöttél.-mosolyodott el a göndör és megölelt.
Imádtam a meleg öleléseit. Olyan megnyugtató volt a karjai között, hogy kedvem lett volna elaludni. Beszívtam édes illatát és elhúzódtam.
-Nagyon hiányoztatok.-mosolyogtam.
-És mikor mutatod be azt a híres pasidat?-kérdezte és közben macskakörmöket rajzolt a levegőbe.
-Ezt hogy érted?-emeltem meg egyik szemöldököm.
-Csak bemutatod nekünk nem?-mosolyodott el, mire óvatosan bólintottam.-Látom jól elvagy vele.-mosolygott még mindig, de most nem láttam azt a csillogást a szemében, amit az előbb.
-Fogalmazhatunk így is. Bár elmondhatnám, de.....-beharaptam a számat. A mondatom vége már csak erőtlen suttogás volt, de még így is meghallotta.
-Mit?-nézett rám, és mintha meglepettség lenne az arcán.
-Semmit.-ráztam meg a fejem és a műmosolyom újra előkerült.
-Tudod, hogy velem bármit megoszthatsz.-nézett mélyen a szemembe.-Hisz erre való egy barát.
Utolsó szava mintha egy tőr lett volna, melyet a szívembe szúrtak. Egy barát. Csak ennyi vagyok számár. Nem tudom mire számítottam, hisz mindig is tudtam, hogy csak az vagyok számára, de mintha belsőm egy része azzal biztatott volna, hogy nem csak ennyi az egész. Szinte hallottam mégis, ahogy lelkem egy része összetörik és darabjaira hullik. Egy ragtapasz ezt nem hozza helyre. Már soha semmi.....
Megakadtam gondolatmenetemben. A műmosoly szinte a részemmé vált, így meg sem lepődtem magamon, amikor észrevettem, hogy ismét az ül az arcomon. Harry erős mellkasába temettem arcom.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Te vagy a legjobb barát a világon.-mondtam ki a szívszorító szót, de az én számból óriási hazugságnak hallatszott. Még én sem hittem volna el magamnak ezt a szót, de úgy látszik ő nem így volt vele.
-Srácot ti kértek valamit enni? Mert akkor elmegyünk a Nando's-ba.-szóltak ki a fiúk a konyhából. Észre sem vettem, hogy időközben mindenki kiment a nappaliból és csak mi maradtunk bent.
-Jól esne egy kis itthoni kaja.-ordítottam vissza és felugrottam. Megindultam a konyha felé, de visszanéztem Harryre.-Te nem jösz?
Csak bólintott, majd követett engem.
Ismét megöleltem a fiúkat és mellkasukba fúrtam a fejem.
-Ha tényleg tudnátok, hogy mennyire rossz volt ilyen kis idő is nélkületek....-kezdtem bele de Louis félbeszakított.
-Mert szerinted nekünk nem hiányoztál Dilibogyó?! Nah gyere ide.-magához rántott és úgy megszorongatott, hogy minden csontom roppant egyet.
-Auh Louis. Mikor lettél te ilyen erős?-nyafogtam miután elengedett, és a fájós vállamat lapogattam.
-Én mindig ilyen voltam.-mutogatta az "izmait".
-Gyerekek induljunk meg mert Niall közben kint megeszi a kocsit.-röhögött Liam, majd mindannyian megindultunk a kint lévő kocsi felé, ami nem meglepő, hogy nyolcszemélyes volt.

9: Nem lehet

Következő rész minimum 6 vélemény nyilvánítás (bejegyzés aljánál) után jön. Jó olvasást! xx Medy
-Hogy micsoda?!-sikkantottam fel és hitetlenkedve bámultam rá, hogy ezt nem gondolhatja komolyan.-Én nem...
-Muszáj! Ezzel fellendíthetjük a sport karriered-magyarázta, de én csak dacosan ráztam a fejem és azt motyogtam, hogy nem fogok több száz embernek hazudni.-Csak bejelentitek és kész, meg együtt kell mennetek mindenhova és úgy csinálni mintha tényleg járnátok.
-Lefeküdnöm nem kell vele véletlen?!-forgattam meg a szemem flegmán.
-Hát az a te dolg....
-Pfff....csak szarkazmus volt.-ráztam a fejem, mire elhallgatott.
-Nem csak a sport világban nagyon felkapott, hanem mint ifjú színész is, szóval a fotósok a nyomotokban lesznek. Ne felejtsd el Camilla, hogy ez óriási nagy lehetőség neked és nem....
-....nem hagyhatom elveszni...Tudom.-fejeztem be helyette a mondatot.
-Ez a te érdeked. Most meg nyomás ki a színpadra.-és azzal a mozdulattal meg is lökött az ajtó felé.
Nagy levegőt vettem majd kinyitottam azt és a folyosó végéről meghallottam...
-Most pedig következi Camilla Benson. Nagy tapsot neki.-hallottam a női hangot és egy tapsvihart.
Még egy nagy levegő és amint a színpadra értem, rengeteg visítozó lánykát véltem észrevenni a közönségben és egy "Colgate-mosoly"-ú nőt egy vörös bőr fotelben srégen Keithel szemben.
Én is felvettem a műmosolyom és odamentem "összeölelkezni" a műsorvezetővel.
-Sziasztok.-mosolyogtam most a közönség és a kamera felé majd helyet foglaltam Keith mellett a díványon, amit rögtön az követett, hogy összekulcsolta kezeinket. Elakartam fintorodni, de most élő showban nem engedhettem meg magamnak.
-Szóval Camilla..-kezdte volna a nőcske akit mint, kiderült Natalienek hívtak.
-Natalie nyugodtan hívj csak Camnek.-mosolyodtam el, mire bólintott és folytatta a mondatát.
-...ti akkor tényleg jártok?-szegezte nekünk rögtön a kérdést.
-Igen.-vágta rá a híres "Casanova" én meg csak helyeslően bólintottam a levakarhatatlan idétlen mosollyal a képemen.
-És mióta tart ez a kapcsolat?-vigyorgott a képünkbe Nat.
-Nem rég óta. Még csak 3 hete.-mosolygott a nőre Keith.
-Hagyd szóhoz jutni Camet is. Róla így is alig tudunk valamit. Mit szoktál csinálni szabadidődben?
-Többnyire sportolok.
-Így ismerkedtetek meg?
-Igen.
-Mit sportolsz még?-jött a következő kérdés.
Próbáltam minél rövidebb válaszokat adni hátha hamarabb szabadulok, de a percek óráknak tűntek. Szerencsére a végén már csak arra eszméltem, hogy mind a hárman egy bájmosollyal az arcunkon a kamerába integetünk, majd levonulhattunk a színpadról.
A stúdióhoz érve csak szúrós szemekkel néztem Tylerre és lerázva magamról Keith kezét elrohantam az egyik üres szobába. Ott biztos senki nem fogja kihallgatni a telefonos beszélgetésemet.
Már 3 nem fogadott hívásom volt a fiúktól. Gyorsan tárcsáztam Harryt és rögtön felkapta a telefont.

-Miért nem mondtad el?-kérdezte már-már kétségbe esetten.
-Mert...-kezdtem a magyarázkodást, de ekkor Ty lépett ki.
-Senki nem tudhat róla.-mondta halkan.
-De a legjobb....
-Nem érdekel. Nem mondhatod el senkinek sem Camilla.-erőtlenül bólintottam és visszaemeltem a telefont a fülemhez.
-Itt vagy Cam?-hallotam meg Harry hangját.
-Ühüm. Az az igazság, hogy míg nyilvánosságra nem kerül senkinek sem mondhattam el.-mondtam de a végére elcsuklott a hangom, és lehajtottam a fejem. Egy áruló könnycsepp gördült le az arcomon amit gyorsan eltüntettem. Hallottam ahogy visszamegy a stúdió részleghez Ty és kihasználtam az alkalmat.
-Szükségem van rád Hazza.-szipogtam a telefonba.
-Mi a baj?-hallottam hangjában az aggódást.
-Nem akarom, hogy ismerjenek engem. Mármint ilyen sokan. Én csak titeket akarlak.-motyogtam mint egy öt éves, amire a drágának csak egy kuncogás volt a válasza.
-Holnap már jöttök is, nem?-hümmögtem egyet és folytatta-Még aznap eljöhetsz és hozhatod azt a gyereket is, Louis amúgy is leakarja ellenőrizni.-röhögött fel, mire én is megengedtem egy nevetés félét.
-Te vagy a legjobb barát a világon.-mondtam neki, és végre sikerült lenyugodnom.
-Jó éjt hercegnő. Holnap hívlak.-ennyi volt a beszélgetés. A stúdióba visszaérve csatlakoztam a fiúkhoz és nemsoká már ismét a hotelszobámban ülhettem.

8: Portfólió / Interjú

Másnap olyan nyúzottan keltem, ahogy eddig még szinte soha. valaki kopogott az ajtón, én pedig gondolkodás nélkül kócos fejjel és egy nagy méterű pólóban (amit pizsamának használok) mentem ajtót nyitni. Keith volt az egy ilyen hoteles kiskocsival amin reggelit hozott nekem(!).
-Jó reggelt Álomszuszék. Már kilenc óra van.-vigyorgott rám, és kérdés nélkül befurakodott mellettem az ajtón. Letette az étkezőbe az asztalra a tálcákat és még mindig ott állt.
-Khmmm...kösz.-nyögtem ki,de valahogy még mindig nem vette a lapot, hogy eltűzhetne.-Még kell fél óra és lent leszek.-adtam az enyhe célzást a helység elhagyására és úgy tűnik végre kapcsolt.
Gyorsan megkajáltam és rohantam a szekrényemhez amibe a snowboardos ruhám lapult. Magamra ráncigáltam és rohantam le a többiekhez. Már csak rám vártak. Persze, hogy hoztam a formámat, hogy késsek. Azt hittem valami síparadicsomba megyünk ahol van boardos pálya, de ehelyett egy gleccserre mentünk, aminek a tetejére egy libegő(?) vitt fel minket.
-Srácok!-csapta össze Ty a kezét, mire kicsit összerezzentem-Az a lényeg, hogy menjetek amerre tudtok. Ha az üt adja ugrassatok trükközzetek.-bólintással nyugtáztam.
Még gyorsan elmagyarázta, hogy a fotósok deszkán követnek minket illetve a szakasz különböző pontjain megálltak.
A hegyi beszéd után közölte, hogy indulhatunk, és megindultam a nyomomban Keithtel. Volt egy pár hely ahol csináltam 360-nat és szaltót, de irtó izgalmas volt nekem egy ilyen gleccseren végig száguldani. A nap folyamán még ezt megcsináltuk olyan tizenötször, majd mehettünk vissza. Iszonyat izomlázat éreztem minden porcikámban így a mellette a döntés mellett maradtam, hogy lemegyek a szaunába pihenni egy csöppet.
Csak egy két perce lehettem lent amikor csatlakozott Keith is.

-Jó voltál ma. Meglepően. Tényleg tehetséges vagy.-intézte nekem szavait és kelletlenül elmosolyodtam és megköszöntem.
-Eléggé magadnak való vagy nem? Csak azért gondolom, mert mióta itt vagyunk alig beszéltél velem két mondatot.-majdnem közöltem vele, hogy csak nem érdekel a társasága de gondoltam nem cseszem el a lehetőséget, és nem kísérlem meg, hogy kirúgassam magam.
-Csak nehezen nyílok meg embereknek.-vontam inkább vállat.
-Akkor beszélgessünk hátha könnyebb lesz. Így is meg kell ismerjelek, mert sokat fogunk együtt dolgozni.-vigyorodott el.
-Rendben.-erőltettem egy újabb mosolyt a képemre, hogy kevésbé legyen kínos.
-Akkor én is mesélek magamról meg te is. Rendben?-nézett rám mire a mai napon vagy századszorra bólintottam-Nos...húsz éves vagyok és Brightonban születtem, de most természetesen Londonban lakok. Van egy húgom Jasmin. Tíz éves korom óta boardozok. A többi nem olyan lényeges.
-Én tizennyolc vagyok, londoni voltam és vagyok is, és egy nővérem van Meg.
-Látod. Megy a beszélgetés.-próbált megnevettetni, de csak a fancsali mosolyra futotta részemről. Teljesen más mint Harryék. Kényelmetlenül érzem magam a társaságában.
-Én megyek. Telefonálnom kell-közöltem talán kicsit vontatottan és felvonultam a szobámba.
Nagy lendülettel bevágódtam a jelenlegi nappalimba és az egyik gyors hívót megnyomtam. Nem is érdekelt, hogy melyik srácot hívom, csak valakivel beszélnem kell. Közben megindultam a szobám felé, és magamra rángattam a ruháimat.
-Szia kislány-vinnyogott valaki a telefonba.
-Helló. Ott a télapó?-röhögtem bele.
-Ki más? Mit kérsz karácsonyra?-kérdezte most már mély hangon.
-Az olyan soká lesz. Én most kérek egy One Direction barbie-t.
-És melyiket szeretnéd? A szexy Louist, a fürtös Harryt, a stílusos Zaynt, a menő Liamet vagy a szöszi Niallt?
-Inkább egyiket sem Lou.-röhögtem fel.
-Honnan tudtad?-visított, mire én felszisszentem.
-Köszi most fél fülre süket vagyok. Amúgy a jellemzésből, te egoista majom.
-Jóóóóvanna. És mi kéne ha volna?
-Semmi, csak unatkozok, mert egy kreténnel vagyok összezárva itt, aki enyhén szólva nyomul rám. Kicsit nyomasztó.
-Wáááá.....ha ezt meg tudja...-visított fel, de egy csattanás után (amit szerintem valamelyik fiú adhatott a fejére) félbehagyta a mondatot.
-Ki? Ki tudja meg Louis?-döbbentem le egy kicsit.
-Senki, senki. Csak hülyéskedtem.-vihogott mint egy tíz éves amikor hazudik.
-Aha, persze. Nah mindegy.
-Figyu kihangosítalak oké?-rávágtam, hogy igen és a következő pillanatban csak ezt hallottam- Hi We Are One Direction!
-Sziasztok srácok.-nevettem.
-Szia NAGYON hiányzol Harrynek.-hangsúlyozta ki a "nagyon" szót Niall, majd egy jajdulást hallottam.
-Nem is. Mármint de, csak mindannyiunknak nagyon....izé...érted?!-motyogta össze-vissza Harry és szinte láttam magam előtt ahogy beletúr a hajába.
-Értem én nyugi.-válaszoltam szép lassan had legyen egy kicsit kínosabb neki, ám ekkor kopogtak.-Srácok bocsi, de mennem kell. Puszi sziasztok.
-Szia! Szeretünk!-kiabálták egyszerre a telefonba, majd letették.
-Szabad.-ordítottam el magam, és gyorsan a zsebembe csúsztattam a telefont és belépett Tyler.
-Meg kéne beszélnünk pár dolgot Cam.-nézett rám én pedig a kanapé felé intettem és leültünk. A holnapi interjúról lenne szó...
                                                           ***Másnap az interjún***
-De Harry én félek.-vinnyogtam neki a telefonba, miközben arra vártam, hogy én következzek.
-Nyugi. Csak menj oda, mosolyogj és lény önmagad. Akkor nem lesz semmi gáz.-hallottam hangján, hogy mosolyog.
-És ha valami rosszat mondok, vagy rosszul nézek ki és ha grimaszolni fogok, vagy hülyén röhögni, vagy....-hadartam gyorsan.
-Nyugi Cam. Tökéletes vagy. Tökéletesen fog menni. Én bízok benned.-mondta nyugodtan, hátha hatással lesz rám, és valamennyire sikerült is.
-Köszi, csak annyira izgulok.-motyogtam de ekkor bemondták a nevem-Mennem kell. Hiányzol és a többiek is. Szia.
Gyorsan oda rohantam Tyhoz.
-Csajszi! Most fogjátok bejelenteni Keithel aki már bent van, hogy jártok.