10: Hisz erre való egy barát.

Sok volt nekem ez így egyszerre. A többi interjú a bárgyú mosolyok és a színjáték. Nagyon mederöltetők voltak a napok, így visszagondolva csodálkozok, hogy nem ütöttem le ezt az idióta Keithet. Szóval, mint említettem azon az idiótán járt a fejem, miközben a taxival a One Direction Ház felé tartottam. A fiúk nem tudják, hogy ma jöttem haza, ezért gondoltam meglepem őket, már ha szerencsém van és otthon találom őket. Végre megérkeztem a ház elé, és gyorsan kifizettem a taxit. Célba vettem az ajtót, de mielőtt csengettem volna, meggondoltam magam. Óvatosan lenyomtam a kilincset és a zár halkan kattant. Beosontam, majd becsuktam magam mögött azt. Halk röhögcsélést hallottam és a tévéből Sponge Bob hangját. Gondolhattam volna. Belestem a nappaliba és mind az öten rátapadtak a tévére. A fürtöst megpillantottam szélen, így óvatosan mögé settenkedtem  majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe ugrottam és egy puszit nyomtam arca egyik felére. Meglepetten felém kapta a fejét, Louis viszont olyan iszonyatosat sikított, hogy bármelyik lány megirigyelhetné.
-OMG! Cam ide teleportált.-visított még mindig az előbb említett répaimádó barátom.
-Nyugi Louis. Az ajtón jöttem be.-vigyorogtam elégedetten, végtére is a tervem bevált.
Nem sokáig örülhettem, mert a fiúk úgy fejezték ki irányomba örömüket, hogy rám, vagyis rám és Harryre ugrottak "csoportos ölelés" címszó alatt.
-Szétnyomtok!-nyögtem a tömeg aljáról.
-Élvezd a szeretetünk kis csaj.-röhögött valahol rajtam Zayn.
-Nagyon.....nehéz a szeretetetek.-küszködtem.
-Cam. Nem te vagy az alján. Ne nyögj, mert még mindig az ölemben ülsz.-hörgött Harry.
-Bocsi.-pirultam el kicsit, de tovább fészkelődtem, hátha sikerül kijutnom.
-A mocorgást is mellőzd.-nyögte már szinte, mire szó szerint megértettem mire gondol.
Nem sokáig kellett már szenvednem, mert Harry nagy nehezen kinyögte, hogy a konyhába van még maradék csirke, és amint ezt meghallotta Zayn és Niall, a két jómadár leugrott rólunk, aminek következtében Louis a földön landolt, Liam viszont már készségesen leszállt rólunk. Én is helyet foglaltam Harry mellett.
-Amúgy nagyon örülök, hogy hazajöttél.-mosolyodott el a göndör és megölelt.
Imádtam a meleg öleléseit. Olyan megnyugtató volt a karjai között, hogy kedvem lett volna elaludni. Beszívtam édes illatát és elhúzódtam.
-Nagyon hiányoztatok.-mosolyogtam.
-És mikor mutatod be azt a híres pasidat?-kérdezte és közben macskakörmöket rajzolt a levegőbe.
-Ezt hogy érted?-emeltem meg egyik szemöldököm.
-Csak bemutatod nekünk nem?-mosolyodott el, mire óvatosan bólintottam.-Látom jól elvagy vele.-mosolygott még mindig, de most nem láttam azt a csillogást a szemében, amit az előbb.
-Fogalmazhatunk így is. Bár elmondhatnám, de.....-beharaptam a számat. A mondatom vége már csak erőtlen suttogás volt, de még így is meghallotta.
-Mit?-nézett rám, és mintha meglepettség lenne az arcán.
-Semmit.-ráztam meg a fejem és a műmosolyom újra előkerült.
-Tudod, hogy velem bármit megoszthatsz.-nézett mélyen a szemembe.-Hisz erre való egy barát.
Utolsó szava mintha egy tőr lett volna, melyet a szívembe szúrtak. Egy barát. Csak ennyi vagyok számár. Nem tudom mire számítottam, hisz mindig is tudtam, hogy csak az vagyok számára, de mintha belsőm egy része azzal biztatott volna, hogy nem csak ennyi az egész. Szinte hallottam mégis, ahogy lelkem egy része összetörik és darabjaira hullik. Egy ragtapasz ezt nem hozza helyre. Már soha semmi.....
Megakadtam gondolatmenetemben. A műmosoly szinte a részemmé vált, így meg sem lepődtem magamon, amikor észrevettem, hogy ismét az ül az arcomon. Harry erős mellkasába temettem arcom.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Te vagy a legjobb barát a világon.-mondtam ki a szívszorító szót, de az én számból óriási hazugságnak hallatszott. Még én sem hittem volna el magamnak ezt a szót, de úgy látszik ő nem így volt vele.
-Srácot ti kértek valamit enni? Mert akkor elmegyünk a Nando's-ba.-szóltak ki a fiúk a konyhából. Észre sem vettem, hogy időközben mindenki kiment a nappaliból és csak mi maradtunk bent.
-Jól esne egy kis itthoni kaja.-ordítottam vissza és felugrottam. Megindultam a konyha felé, de visszanéztem Harryre.-Te nem jösz?
Csak bólintott, majd követett engem.
Ismét megöleltem a fiúkat és mellkasukba fúrtam a fejem.
-Ha tényleg tudnátok, hogy mennyire rossz volt ilyen kis idő is nélkületek....-kezdtem bele de Louis félbeszakított.
-Mert szerinted nekünk nem hiányoztál Dilibogyó?! Nah gyere ide.-magához rántott és úgy megszorongatott, hogy minden csontom roppant egyet.
-Auh Louis. Mikor lettél te ilyen erős?-nyafogtam miután elengedett, és a fájós vállamat lapogattam.
-Én mindig ilyen voltam.-mutogatta az "izmait".
-Gyerekek induljunk meg mert Niall közben kint megeszi a kocsit.-röhögött Liam, majd mindannyian megindultunk a kint lévő kocsi felé, ami nem meglepő, hogy nyolcszemélyes volt.