12. A terv

Egy sötét sikátorba rohantam, mintha az életem múlna rajta, mert ez is volt a helyzet. Egy sötét kapucnis alak üldözött. A harmadik utcán futottam már le, és nem is tudtam merre tartok, csak minél messzebb ettől az árnytól. Megláttam valakit előttem az utca közepén állni. Ahogy egyre jobban közeledtem kirajzolódott az előttem állónak az alakja. Göndör haja elárulta. Már csak pár lépésre voltam, és végül a nyakába ugrottam. Lefolytak arcomon a könnyeim és hozzábújta. Kicsit elhúzódott tőlem és puha ajkait az enyémeken éreztem, és ettől minden félelmem elillant.Már nem az utcán voltunk hanem....

Értetlenül ültem fel hirtelen az ágyban és megráztam a fejem. Mi volt ez? Körbenéztem, de tényleg a szobámba voltam. Csak álmodtam. Nem volt több, csak egy álom. Még Harryvel kapcsolatban ilyet gondolni is hülyeség. Próbáltam észhez térni miközben az őrülten csörgő telefonomat felvettem.

-Hmmm?-szóltam bele értelmesen.

-Jó reggelt Álomszuszi.-hallottam egy ismerős hangot, de még mindig túl kómás voltam ahhoz, hogy tudjam kivel is beszélek. 

-Hmmm.

-Hallom beszédes vagy. Az a lényeg, hogy a többiek nem jönnek haza nyolcig, szóval, hogy kiakasszam őket csinálok meglepibe egy ütős bulit. Benne vagy?

-Mármint?

-Segítesz?

-Persze.-vágtam rá és egyből éber voltam. Öt perc múlva gyere értem, addigra kész leszek. 

Gyorsan felöltöztem és rendbe kaptam magam. Mire megérkezett Lou már lent vártam a ház előtt. 

-Mi a terved?-vigyorogtam rá gonoszkásan.

-Szétszedjük a házat mire hazaérnek. 

-Apropó terv. Van a pasim Keith. Tudod...-kezdtem és szinte morogva ejtettem ki a nevét.

                                                                       ***Este***

Eszméletlen bulit csaptunk. Mindenki ott volt. Lou meghívta A haverjait én is hívtam Zacket, Emyt, Adamet, Dannyt, Jeremyt, Lindsayt, Zanniet (aki szegény alig ismert valakit) és Keithet. Őt hamar lekoptattam azzal a szöveggel, hogy még nincsenek itt akiket beakarok neki mutatni, ami végül is igaz is volt. De a tervem kezdetét vette mielőtt Harryék megjönnének. Épp Keithnek vittem egy italt aki néhány "menő" gyerekkel beszélgetett. 

-Szia Édes.-mondtam mézesmázosan és odanyújtottam neki az italt. Meglepődött, hogy nem vagyok ellenséges, de úgy gondolhatta, hogy a környezet miatt vagyok ilyen. Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Viszonoztam, de legszívesebben leharaptam volna a nyelvét. Ekkor jött Louis.

-Mit képzelsz magadról? Húzzatok ki innen, de nagyon gyorsan.-ordított és terelgetett ki minket.

Mikor már a ház előtt voltunk akkor kezdődött igazán.

-Ne csináld már haver.-nyalizott volna Keith amitől a gyomrom is felfordult.

-Ez ki?-nézett még mindig idegesen most rám Louis.

-A pasim. Ne is mond. Ritka nyomorék.-néztem az említettre, aki tátott szájjal bámult vissza rám.

-Jobbat nem találtál?-nézett megvetően ismét az említettre most Lou.

-Nehéz olyat találni, aki jó.

-Na húzzál nagyon gyorsan a húgom közeléből.-ordított ismét Lou és maga mellé rántott.

-Ő a....Ő a....bátyád?-nézett hitetlenkedve Keith.-Azt hittem nővéred van.

Az ajkamat rágcsálva óvatosan a fejemet ráztam. Ekkor maga felé perdített Lou és neki esett az arcomnak. Keithnek úgy tűnhetett mintha smárolnánk és a sok ital és látvány kihozta belőle a legrosszabbat. Pontosabban a fűre rókázott. Elkezdtünk szakadni a röhögéstől és a zöld Keithet figyeltük.  

-Mondtam, hogy beveszi.-röhögtem még mindig.

-Jó terv volt kiscsaj. Ha ezt megtudják Harryék.

-A te tehetséged nélkül nem ment volna.

Értetlenül bámult minket Keith.

-De megcsókoltad a húgodat.

-Ő nem a húgom és nem csókolnám meg azt aki tetszik a legj.....a legj....-elakadt valami olyat akart mondani amit nem lehette volna és én is értetlenül fürkésztem- a legjobb sztároknak is...-próbálta befejezni a mondatot.

-Legalább Harryéknek nem kell elmondani, mert látták.-hallottam kicsit reszelős hangját Harrynek a kocsibeálló felől.-Ez mi volt?

-Megszívattuk ezt az idiótát. Srácok. Ő itt a pasim.-mondtam mogorván és macskakörmöket rajzoltam a levegőbe.-Bár inkább mondanám kislánynak, mint pasinak.

-De te megcsókoltad Lout.-nézett értetlenül Niall.

-Dehogy. Csak eljátszottuk ahogy régen Harryvel az X-faktorba.-magyarázta Lou és már mind a négy fiú értett mindent.

-Lou! Miért van nálunk party?-nézett idegesen Liam az előbb említettre.

-Ó hát az úgy kezdődött, hogy...

Keith megfogta a kezem és amíg a többiek Lou magyarázatát hallgatták, addig engem elrángatott és a kert egy eldugott sarkában egy fának lökött.

-Te nem vagy normális. Ha ezt elmondom Tynak kifog téged rúgni.

-Nem mered.-vigyorogtam a képébe.

-Te akartad, hogy kemény legyek, akkor az is leszek.-vicsorgott.

-Mi van?-meredtem rá értetlenül és a felkarom egyre erősebben szorongatta.

-Itt maradsz.-morgott és visszasietett a házba. 

Gondolom ivott valamit, mer a hányás után nem érezhette magát valami túl jól. 

Visszajött és ismét a karomat szorongatta. 

-Az enyém vagy. És ez ellen te sem tehet semmit.-motyogta és a nyakam kezdte szívni, mire felszisszentem.

-Hagyj békén.-nyöszörögtem és próbáltam ellökné a mellkasát.

Nem hallgatott rám egyre jobban szívta a nyakam.Mikor kicsit eltávolodott még fogát végighúzta az érzékeny ponton, majd a szemembe nézett.

-Mostantól viselkedni fogsz, mert ebbe már belefáradtam.-morgott és láttam a sötétséget a szemében, majd ajkai letámadták az enyémet.

Falta ajkaim és nyelvét végighúzta alsó ajkamon a bejutásért, de én nem adtam meg. Felmordult, majd hajamat meghúzta és hátrébb rántotta a fejem, mire egy kis levegő kiszökött a számon, és nyelvét betuszkolta az enyémhez. Ráharaptam nyelvére, mire elhúzódott és pofon vágott, majd hajamnál fogva még hátrébb húzta a fejem.

-Ezt még megkeserülöd.-morogtam a képébe, majd gyomorszájon vágtam és beszaladtam a házba.