8: Portfólió / Interjú

Másnap olyan nyúzottan keltem, ahogy eddig még szinte soha. valaki kopogott az ajtón, én pedig gondolkodás nélkül kócos fejjel és egy nagy méterű pólóban (amit pizsamának használok) mentem ajtót nyitni. Keith volt az egy ilyen hoteles kiskocsival amin reggelit hozott nekem(!).
-Jó reggelt Álomszuszék. Már kilenc óra van.-vigyorgott rám, és kérdés nélkül befurakodott mellettem az ajtón. Letette az étkezőbe az asztalra a tálcákat és még mindig ott állt.
-Khmmm...kösz.-nyögtem ki,de valahogy még mindig nem vette a lapot, hogy eltűzhetne.-Még kell fél óra és lent leszek.-adtam az enyhe célzást a helység elhagyására és úgy tűnik végre kapcsolt.
Gyorsan megkajáltam és rohantam a szekrényemhez amibe a snowboardos ruhám lapult. Magamra ráncigáltam és rohantam le a többiekhez. Már csak rám vártak. Persze, hogy hoztam a formámat, hogy késsek. Azt hittem valami síparadicsomba megyünk ahol van boardos pálya, de ehelyett egy gleccserre mentünk, aminek a tetejére egy libegő(?) vitt fel minket.
-Srácok!-csapta össze Ty a kezét, mire kicsit összerezzentem-Az a lényeg, hogy menjetek amerre tudtok. Ha az üt adja ugrassatok trükközzetek.-bólintással nyugtáztam.
Még gyorsan elmagyarázta, hogy a fotósok deszkán követnek minket illetve a szakasz különböző pontjain megálltak.
A hegyi beszéd után közölte, hogy indulhatunk, és megindultam a nyomomban Keithtel. Volt egy pár hely ahol csináltam 360-nat és szaltót, de irtó izgalmas volt nekem egy ilyen gleccseren végig száguldani. A nap folyamán még ezt megcsináltuk olyan tizenötször, majd mehettünk vissza. Iszonyat izomlázat éreztem minden porcikámban így a mellette a döntés mellett maradtam, hogy lemegyek a szaunába pihenni egy csöppet.
Csak egy két perce lehettem lent amikor csatlakozott Keith is.

-Jó voltál ma. Meglepően. Tényleg tehetséges vagy.-intézte nekem szavait és kelletlenül elmosolyodtam és megköszöntem.
-Eléggé magadnak való vagy nem? Csak azért gondolom, mert mióta itt vagyunk alig beszéltél velem két mondatot.-majdnem közöltem vele, hogy csak nem érdekel a társasága de gondoltam nem cseszem el a lehetőséget, és nem kísérlem meg, hogy kirúgassam magam.
-Csak nehezen nyílok meg embereknek.-vontam inkább vállat.
-Akkor beszélgessünk hátha könnyebb lesz. Így is meg kell ismerjelek, mert sokat fogunk együtt dolgozni.-vigyorodott el.
-Rendben.-erőltettem egy újabb mosolyt a képemre, hogy kevésbé legyen kínos.
-Akkor én is mesélek magamról meg te is. Rendben?-nézett rám mire a mai napon vagy századszorra bólintottam-Nos...húsz éves vagyok és Brightonban születtem, de most természetesen Londonban lakok. Van egy húgom Jasmin. Tíz éves korom óta boardozok. A többi nem olyan lényeges.
-Én tizennyolc vagyok, londoni voltam és vagyok is, és egy nővérem van Meg.
-Látod. Megy a beszélgetés.-próbált megnevettetni, de csak a fancsali mosolyra futotta részemről. Teljesen más mint Harryék. Kényelmetlenül érzem magam a társaságában.
-Én megyek. Telefonálnom kell-közöltem talán kicsit vontatottan és felvonultam a szobámba.
Nagy lendülettel bevágódtam a jelenlegi nappalimba és az egyik gyors hívót megnyomtam. Nem is érdekelt, hogy melyik srácot hívom, csak valakivel beszélnem kell. Közben megindultam a szobám felé, és magamra rángattam a ruháimat.
-Szia kislány-vinnyogott valaki a telefonba.
-Helló. Ott a télapó?-röhögtem bele.
-Ki más? Mit kérsz karácsonyra?-kérdezte most már mély hangon.
-Az olyan soká lesz. Én most kérek egy One Direction barbie-t.
-És melyiket szeretnéd? A szexy Louist, a fürtös Harryt, a stílusos Zaynt, a menő Liamet vagy a szöszi Niallt?
-Inkább egyiket sem Lou.-röhögtem fel.
-Honnan tudtad?-visított, mire én felszisszentem.
-Köszi most fél fülre süket vagyok. Amúgy a jellemzésből, te egoista majom.
-Jóóóóvanna. És mi kéne ha volna?
-Semmi, csak unatkozok, mert egy kreténnel vagyok összezárva itt, aki enyhén szólva nyomul rám. Kicsit nyomasztó.
-Wáááá.....ha ezt meg tudja...-visított fel, de egy csattanás után (amit szerintem valamelyik fiú adhatott a fejére) félbehagyta a mondatot.
-Ki? Ki tudja meg Louis?-döbbentem le egy kicsit.
-Senki, senki. Csak hülyéskedtem.-vihogott mint egy tíz éves amikor hazudik.
-Aha, persze. Nah mindegy.
-Figyu kihangosítalak oké?-rávágtam, hogy igen és a következő pillanatban csak ezt hallottam- Hi We Are One Direction!
-Sziasztok srácok.-nevettem.
-Szia NAGYON hiányzol Harrynek.-hangsúlyozta ki a "nagyon" szót Niall, majd egy jajdulást hallottam.
-Nem is. Mármint de, csak mindannyiunknak nagyon....izé...érted?!-motyogta össze-vissza Harry és szinte láttam magam előtt ahogy beletúr a hajába.
-Értem én nyugi.-válaszoltam szép lassan had legyen egy kicsit kínosabb neki, ám ekkor kopogtak.-Srácok bocsi, de mennem kell. Puszi sziasztok.
-Szia! Szeretünk!-kiabálták egyszerre a telefonba, majd letették.
-Szabad.-ordítottam el magam, és gyorsan a zsebembe csúsztattam a telefont és belépett Tyler.
-Meg kéne beszélnünk pár dolgot Cam.-nézett rám én pedig a kanapé felé intettem és leültünk. A holnapi interjúról lenne szó...
                                                           ***Másnap az interjún***
-De Harry én félek.-vinnyogtam neki a telefonba, miközben arra vártam, hogy én következzek.
-Nyugi. Csak menj oda, mosolyogj és lény önmagad. Akkor nem lesz semmi gáz.-hallottam hangján, hogy mosolyog.
-És ha valami rosszat mondok, vagy rosszul nézek ki és ha grimaszolni fogok, vagy hülyén röhögni, vagy....-hadartam gyorsan.
-Nyugi Cam. Tökéletes vagy. Tökéletesen fog menni. Én bízok benned.-mondta nyugodtan, hátha hatással lesz rám, és valamennyire sikerült is.
-Köszi, csak annyira izgulok.-motyogtam de ekkor bemondták a nevem-Mennem kell. Hiányzol és a többiek is. Szia.
Gyorsan oda rohantam Tyhoz.
-Csajszi! Most fogjátok bejelenteni Keithel aki már bent van, hogy jártok.