1 Díj & 2 Díj :)

Uhh most tudtam feljönni, és látom, hogy egyszerre két ugyanolyan díjat is kaptam, amit nagyon köszönök, és ha nem baj, akkor csak egyszer teszem ki/töltöm ki :)

Köszönöm Adri*-nak és Mouse Mickey-nek ♥

Szabályok:

11 dolog rólam

11 válasz (ebből mind a 22 megcsinálom xdd)

11 kérdés

11 blogger akiknek küldöm

11 dolog rólam:
1.félig barna, félig szőke most a hajam
2.van egy raszta tincsem
3.kék a szemem
4.16 éves vagyok
5.eléggé fiús lány vagyok (viselkedés szempontjából)
6.imádok pörögni
7.van 2 kutyám, 1 dzsungáriai törpehörcsögöm és 1 macskám
8.lovagolok, cserkész vagyok, hip hop-ozok
9.imádom az olvasóimat (főleg ha aktívak)
10.sokak szerint bunkó vagyok, pedig csak őszinte
11.nem nyílok meg sok embernek (ha valakinek igen, akkor viszont nehezen)


11 válasz
1.Mióta blogolsz?
~2 éve
2. Milyen színű a szemed?
~kék
3. Kedvenc blogod?
~Sok van :D
4.Kedvenc szín?
~Fekete, szürke, lila, stb
5. Cica vagy kutya?
-Mindkettő
6.Tetszik a blogom?
~Igen :D
7.Kedvenc zene?
~ Minden 1D, Cher Lloyd, Linkin Park, Avril Lavigne és Demi Lovato
8.Kedvenc tantárgy?
~Matek, biosz
9.Mit gondolsz Zerrie-ről?
~Szerintem cukik :)
10.Van példaképed?
~Igen
11.Ki a példaképed?
~Az anyukám :) ♥
12.Meki vagy KFC?
~Meki
13.Bulis vagy érzelmes dalok?
~Mikor hogy..
14.Szerelmünk lapjai, vagy a felhők felett 3 méterrel?
~Felhők felett 3 méterrel :D
15.Hangos vagy, vagy inkább halk?
~Iszonyat hangos :D
16.Hiszel a szerelemben első látásra?
~Igen
17.A stílusod a hippihez, vagy az emóhoz áll közelebb?
~A SWAG-hez :D
18.Van házi állatod?
~2 kutya, 1 höri és 1 macsek
19.Milyen nyelvet tanulsz?
~Angol, német
20.Szoknya, vagy nadrág?
~Nadrág
21.Van fiú bff-ed?
~Van :D
22.Milyen városban jártál már?
~Párizs, Róma, London, Luxemburg, Pisa stb

11 kérdés:
1.Milyen a stílusod?
2.Csillámvámpír, vagy csillámpóni? xdd
3.Fiús, a stílusod, vagy csajos?
4.Kedvenc város?
5.Kedvenc állat?
6. Táncolsz/táncoltál? (Ha igen, mit?)
7.Milyen nyelvet tanulsz?
8.Mi a kedvenc sorozatod?
9.Mi a kedvenc filmed?
10. Larry-s vagy, vagy Eleunor-os?
11.Mi a véleményed a blogomról?

11 blogger akiknek küldöm:
1.http://avaltozasjo.blogspot.hu/
2.http://bestsongever-thestory.blogspot.hu/
3.http://let-me-change-you.blogspot.hu/
4.http://fiftyshadesofluv.blogspot.hu/
5.http://youwillbemine-onedirection.blogspot.hu/
6.http://backstabber-shut-your-mouth.blogspot.hu/
7.http://1dchangeyourlife.blogspot.hu/
8.http://teeletedtedonteseid.blogspot.hu/
9.http://iwillfoundyou-onedirection.blogspot.hu/
10.http://alomszeruvalosag.blogspot.hu/
11.http://london1dandme.blogspot.hu/

14. Kérlek ne!

Hali! Kérlek titeket, hogy a pipáknál nyilvánítsatok véleményt, illetve, ha tetszett, akkor kommenteljetek. Remélem azért, hogy tetszett az új rész. xx
 Az ágyán üldögéltem, és néztem amint a szekrényében kotorászott.
-Mit keresel?-érdeklődve előredőltem, hátha látom mit csinál, amikor egy zacskó gumimacival bukkant elő.
-Dugi nassi. Mindig jól jön.-nevetett fel, majd mellém telepedett.-Akarsz róla beszélni?-kérdezte, s láttam a komolyságot a szemeiben. Csak a fejemet ráztam és az ágytámlának támasztottam a hátam.
-Azt mondják, ha beszélsz róla, akkor könnyebb. -mosolyodott el, hátha sikerül legalább kicsit jókedvre derítenie.
-Csak annyi, hogy Keithel néha kicsit elszalad a ló.-rágcsáltam ajkaimat.
-Ezt hogy érted?-ráncolta homlokát, és én már meg is bántam, hogy belekezdtem.
-Nem mondhatom el. Ha belekezdek, akkor az egészet el kell mondanom, és azt nem szabad.-hajtottam le a fejem.
-Ki nem engedi?
-A menedzserem.
-Nem félhetsz tőle örökké. Azt hittem megbízol bennem.-fájt a tekintete. Ahogy kétségbeesetten rám nézett.
-Meg-megbeszéltük, hogy fel kell lendíteni a karrierem.-szinte dadogtam.
-Mivel?-láttam, hogy még mindig nem érti.
-Egy híres deszkással. Aki a pasim. Kitalálták, hogy Keith legyen az.
-Miért nem mondtál nemet?
-Mert ez az álmom Harry. Csakhogy arra számítottam, hogy egy nagyképű srác lesz. De helyette ő egy féreg. Olyan dolgokat tett, hogy..-zokogni kezdtem. Egyszerűen ezt nem bírom.
-Mit tett veled?-haragott láttam a szemében, és hirtelen ökölbe szorította a kezét, majd felugrott az ágyról.
-Harry, kérlek.-szipogva kinyújtottam felé a kezem. Felemelt, az ágyra ült, majd az ölébe tett, és megölelt.
-Mondd el, hogy mit tett veled. Könyörgöm.-suttogta a nyakamba.-Csak megakarlak védeni.
-A hajamat ráncigált, és-és megütött.-szorosabban öleltem,bár nem tudom annál jobban hogy tudtam. Hirtelen leszedett magáról Harry, és mielőtt bármit is mondhattam volna, kirohant az ajtón és ott hagyott engem. Nagyon kétségbe estem, mert nem tudtam mit fog tenni. Megtöröltem a szemem, és utána szaladtam. Útközben találkoztam Liammel és Louval, és elmagyaráztam, hogy Harry elég idegesen Keithet keresi, ami az említett srácnak valószínűleg nem fog jót tenni. Gondoltam a fiúk keressék csak őket a házban, de én kirohantam a kertbe. Amint kiértem ordítozást hallottam.
-Egy kis görény vagy. Hogy van képed egy lányt megütni?! Ha?-majd egy nyögést hallottam, és éppen annyit láttam, hogy a kert végében Harry megütötte Keithet.
-Harry, ne.-kiabáltam, de csak egy pillanatra sikerült elvonnom a figyelmét, míg hátrafordul, ugyanis amint hallott a földön fekvő fiú felöl egy kis neszt, ismét felé fordult.


*Harry szemszöge*

A gyomrom felfordult ettől a görénytől. Egyszerűen nem tudtam elviselni a gondolatot sem, hogy valaki bántotta Camillát. Pláne ez. Hogy engedhettem, hogy akár csak a közelében is lehessen. Mindeddig mit sem sejtettem. Milyen hülye is voltam. De most itt van ez a seggfej, és nem hagyom szó nélkül azokat, amiket tett. Nagyon szépen meg fog fizetni érte.
-Te is csak azt a kis kurvát véded. Mi az, te is meg akarod húzni?!-gúnyos vigyor húzódott az arcára, amit néhány helyen seb borított, melyből vér serkent. Éppen felállt, így gyomorszájon ütöttem, minek hála, ismét a földre görnyedt, de csak fájdalmasan felnevetett.
-Ne merd így nevezni.-sziszegtem.
-Te csak a csicskása vagy. Kibőgi magát neked, és te mint egy idomított kiskutya, véded azt a ribancot.
Felrántottam a földről és egy fának löktem.
-Figyelmeztettelek.-két ütést mértem az arcára, majd hasba vágtam.
Hirtelen két kezet éreztem a vállaimnál, amit egy könnyű mozdulattal lesöpörtem onnan, ám a következő próbálkozásnál már meghallottam a hangot.
-Kérlek Harry. Hagyd abba. Hallod? Ez nem te vagy.-szinte könyörgő volt a hangja. Nem hiszem, hogy Cam a gyereket akarta védeni, hiszen az csak ártott neki.
Két erős kar rántott hirtelen el, majd láttam amint Liam felvakarja azt a szemétládát a földről. Morogtam. Azt akartam, hogy engedjenek el. Louis állt mögöttem. Berángatott a házba, majd a fürdőbe, és egy jéghideg pohár vízzel nyakon öntött.
-Térj már észre. Csak megrémíted Camillát. Miért estél a gyereknek?-ordított előttem. Nem reagáltam. Még mindig éreztem minden sejtemben az adrenalint. –Válaszolj már Styles basszameg.
-Mert bántotta Camet. Nem hagyhatom, hogy bárki bántsa őt.-lángoló szemekkel néztem rá. Izmai ellazultak most már, hogy mindent értett, majd magamra hagyott a fürdőben.

Újdonság :)

Sziasztok!
Tudom, hogy ezer éve nem volt bejegyzés, és ezt sajnálom is, de nem voltam otthon egész nyáron.

Az egyik hirdetni valóm, hogy érdekelne-e titeket egy blog a nyaramról (természetesen kibővítve, mint pl. mi lehetett volna, szóval kiszínezve, úgymond történetesítve) ? :)

A másik pedig, hogy újítás lesz, mert most már az én blogomon is megjelenik a bloglovin, ahol tudtok engem, illetve a blogomat követni.

Köszönöm a figyelmet :* xx

Sorry....

Sajnálom, de a következő rész kicsit késni fog, mert nincs túl sok időm.
Próbálok a suliban javítani és egyéb dolgaim is vannak, nem mellesleg pedig most ezzel a bloggal is kicsit bajban vagyok, mert tudom, hogy akarom folytatni, csak azt nem tudom még, hogyan "adagoljam be" nektek az elképzelésemet. :)
Megpróbálom minél hamarabb hozni a következő részt, de még csak a fele van kész.
Nagyon sajnálom.
                  xx Medy

13. Semmi bajom

Bocsi, kicsit laposabb rész lett, de remélem azért tetszeni fog. Kövi rész minimum 4 komment és 8 véleménynyilvánítás (lent) után. Jó olvasást! xx Medy
A tekintetemmel kétségbeesetten kerestem Harryt. Rá volt most szükségem. Az adrenalin még mindig lüktetett a szervezetemben. A villódzó fények, az ugráló emberek nem tettek jót nekem.Szédültem, de megkellet találnom Harryt. Pár ember között átküzdöttem magam, amikor megpillantottam. Éppen egy vörös hajú csajt fűzögetett gondolom. Intenzíven bámultam, majd sarkon fordultam. Betöltötte a dübögő zene az egész fejemet. Nagy nehezen bejutottam a konyhába és egy mellkasnak mentem neki. Igen, szó szerint. Felnéztem, ki állta el az utamat, de szerencsére Louis volt. Hirtelen átöleltem és fejemet a mellkasába fúrtam. Szorosan szorított magához, majd felemelt és megindult velem valamerre. Nem vettem a fáradságot arra, hogy megnézzem hova megyünk. Jelen pillanatban semmi sem érdekelt, csak, hogy lenyugodjak. Egyre halkult a zene és végül letett Lou.

Füvön ültem. Tehát kihozott volna az udvarra?! Szememmel hirtelen körbepásztáztam a területet, de Keith sehol sem volt. Magam elé bámultam. Megráztam a fejem és felnéztem. Lou mellett Harry állt.
-Menj vissza nyugodtan a csajhoz.-próbáltam nyugodt hangnemben megszólalni, annak ellenére, hogy zaklatott voltam, de a mondat végére mégis megremegett a hangom.
-Te fontosabb vagy.-nézett rám komolyan.-MI történt? Miért sírsz?-éreztem a hangjában, hogy tényleg érdeklik ezek, de valahogy mégsem tudtam felfogni, hogy miért foglalkozik most velem.
-Én nem sírok. Soha.-adtam nyomatékot a végére, de a hangom még mindig nem volt normális.
-Cam!-leült mellém és letörölte az arcomat kezével.-Észre sem vetted, igaz?!
Először nem tudtam mit magyaráz, majd mikor én is arcomhoz értem megéreztem egy kis nedvességet az arcomon.
-Lou menj vissza nyugodtan.-nézett legjobb barátjára, majd ismét felém fordult.
-Csak könnyezik a szemem.-szipogtam egyet.
-Camilla. Kérlek hagy segítsek. Kizársz mindenből, amióta elmentél azzal a menedzserrel.
-Nem.-dacoltam tovább és lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem.
Tisztában voltam vele, hogy úgy viselkedek mint egy gyerek, de ez most egy kicsit sem érdekelt. Arcomba lógó hajamat hátrébb húzta óvatosan, majd fejét a nyakamhoz hajtotta és így ölelt meg. Jobban magamhoz húztam és mélyen beszívtam jellegzetes illatát, ami semmihez sem hasonlítható.
-Kérlek.-suttogta a nyakamba, de nem engedett el.
Jobban magamhoz szorítottam és csak a fejemet ráztam.
-Nem lehet.-suttogtam.
-De. Nekem bármit elmondhatsz.-lassan elhúzódott és tekintetemet kereste, de nem néztem rá.
-Én elakarom mondani. De nem tehetem.-ráztam tovább a fejemet.
-A menedzser zsarol?-kérdezősködött tovább, de én továbbra is csak a fejem ráztam. -Hagy segítsek.
A szívem majd megszakadt. Tényleg segíteni akar nekem, de nem mondhatok semmit sem.
Ahogy pár perccel ezelőtt viselkedtem azt mutatom mindenkinek. Azt, hogy erős vagyok. És bátor. De nem ez vagyok. Ez csak egy pajzs, amit sok év alatt építettem magam köré, hogy megvédjem magam. Rájöttem, hogy ha az emberek azt látják, hogy sebezhető vagy, akkor meg is fognak sebezni. Belülről gyengébb vagyok talán mint az emberek többsége. Nekem igenis számít, hogy mások mit gondolnak rólam, és néhány dolog nagyon szíven üt. Elég egy szó, és belül már a padlón vagyok, de ami kívül van, az csak egy csípős válasz rá. De most nem bírtam. Nagy volt a sokk és kellett egy támasz. Sosem akartam volna, hogy Harry lássa milyen vagyok. Milyen gyenge és szánalmas. 
Végre ránéztem és láttam szemében a kétségbeesést. Száz és száz rossz gondolat suhanhatott át a fején, hogy egy ilyen lányt mint én, mi törhet össze.
Halovány mosolyra húzódott az ajkam.
-Hagyjuk.
-Nem Camilla. Látom, hogy segítségre van szükséged. Itt vagyok neked.
Letörölte az újabb könnyeimet.
-Nagyon jó barát vagy. Ugye tudod Hazza?
-Kérlek....-suttogta.
-Mennem kell.-próbáltam felállni, de ő megelőzött és felkapott karjaiba.
-Tegyél le.-nevettem fel kínomban.
-Nem, mert nem mondasz el nekem semmit, szóval a lakásban szedem ki belőled a titkaidat.-vigyorodott el gonoszkásan és megindult az említett hely felé, gondolom végül a szobájában közünk ki.
-Harold azonnal tegyél le!-visítottam fel és elkezdtem mocorogni.
-Dehogy teszlek.-nevetett és még jobban magához szorított és folytatta útját velem a karjai közt.

12. A terv

Egy sötét sikátorba rohantam, mintha az életem múlna rajta, mert ez is volt a helyzet. Egy sötét kapucnis alak üldözött. A harmadik utcán futottam már le, és nem is tudtam merre tartok, csak minél messzebb ettől az árnytól. Megláttam valakit előttem az utca közepén állni. Ahogy egyre jobban közeledtem kirajzolódott az előttem állónak az alakja. Göndör haja elárulta. Már csak pár lépésre voltam, és végül a nyakába ugrottam. Lefolytak arcomon a könnyeim és hozzábújta. Kicsit elhúzódott tőlem és puha ajkait az enyémeken éreztem, és ettől minden félelmem elillant.Már nem az utcán voltunk hanem....

Értetlenül ültem fel hirtelen az ágyban és megráztam a fejem. Mi volt ez? Körbenéztem, de tényleg a szobámba voltam. Csak álmodtam. Nem volt több, csak egy álom. Még Harryvel kapcsolatban ilyet gondolni is hülyeség. Próbáltam észhez térni miközben az őrülten csörgő telefonomat felvettem.

-Hmmm?-szóltam bele értelmesen.

-Jó reggelt Álomszuszi.-hallottam egy ismerős hangot, de még mindig túl kómás voltam ahhoz, hogy tudjam kivel is beszélek. 

-Hmmm.

-Hallom beszédes vagy. Az a lényeg, hogy a többiek nem jönnek haza nyolcig, szóval, hogy kiakasszam őket csinálok meglepibe egy ütős bulit. Benne vagy?

-Mármint?

-Segítesz?

-Persze.-vágtam rá és egyből éber voltam. Öt perc múlva gyere értem, addigra kész leszek. 

Gyorsan felöltöztem és rendbe kaptam magam. Mire megérkezett Lou már lent vártam a ház előtt. 

-Mi a terved?-vigyorogtam rá gonoszkásan.

-Szétszedjük a házat mire hazaérnek. 

-Apropó terv. Van a pasim Keith. Tudod...-kezdtem és szinte morogva ejtettem ki a nevét.

                                                                       ***Este***

Eszméletlen bulit csaptunk. Mindenki ott volt. Lou meghívta A haverjait én is hívtam Zacket, Emyt, Adamet, Dannyt, Jeremyt, Lindsayt, Zanniet (aki szegény alig ismert valakit) és Keithet. Őt hamar lekoptattam azzal a szöveggel, hogy még nincsenek itt akiket beakarok neki mutatni, ami végül is igaz is volt. De a tervem kezdetét vette mielőtt Harryék megjönnének. Épp Keithnek vittem egy italt aki néhány "menő" gyerekkel beszélgetett. 

-Szia Édes.-mondtam mézesmázosan és odanyújtottam neki az italt. Meglepődött, hogy nem vagyok ellenséges, de úgy gondolhatta, hogy a környezet miatt vagyok ilyen. Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Viszonoztam, de legszívesebben leharaptam volna a nyelvét. Ekkor jött Louis.

-Mit képzelsz magadról? Húzzatok ki innen, de nagyon gyorsan.-ordított és terelgetett ki minket.

Mikor már a ház előtt voltunk akkor kezdődött igazán.

-Ne csináld már haver.-nyalizott volna Keith amitől a gyomrom is felfordult.

-Ez ki?-nézett még mindig idegesen most rám Louis.

-A pasim. Ne is mond. Ritka nyomorék.-néztem az említettre, aki tátott szájjal bámult vissza rám.

-Jobbat nem találtál?-nézett megvetően ismét az említettre most Lou.

-Nehéz olyat találni, aki jó.

-Na húzzál nagyon gyorsan a húgom közeléből.-ordított ismét Lou és maga mellé rántott.

-Ő a....Ő a....bátyád?-nézett hitetlenkedve Keith.-Azt hittem nővéred van.

Az ajkamat rágcsálva óvatosan a fejemet ráztam. Ekkor maga felé perdített Lou és neki esett az arcomnak. Keithnek úgy tűnhetett mintha smárolnánk és a sok ital és látvány kihozta belőle a legrosszabbat. Pontosabban a fűre rókázott. Elkezdtünk szakadni a röhögéstől és a zöld Keithet figyeltük.  

-Mondtam, hogy beveszi.-röhögtem még mindig.

-Jó terv volt kiscsaj. Ha ezt megtudják Harryék.

-A te tehetséged nélkül nem ment volna.

Értetlenül bámult minket Keith.

-De megcsókoltad a húgodat.

-Ő nem a húgom és nem csókolnám meg azt aki tetszik a legj.....a legj....-elakadt valami olyat akart mondani amit nem lehette volna és én is értetlenül fürkésztem- a legjobb sztároknak is...-próbálta befejezni a mondatot.

-Legalább Harryéknek nem kell elmondani, mert látták.-hallottam kicsit reszelős hangját Harrynek a kocsibeálló felől.-Ez mi volt?

-Megszívattuk ezt az idiótát. Srácok. Ő itt a pasim.-mondtam mogorván és macskakörmöket rajzoltam a levegőbe.-Bár inkább mondanám kislánynak, mint pasinak.

-De te megcsókoltad Lout.-nézett értetlenül Niall.

-Dehogy. Csak eljátszottuk ahogy régen Harryvel az X-faktorba.-magyarázta Lou és már mind a négy fiú értett mindent.

-Lou! Miért van nálunk party?-nézett idegesen Liam az előbb említettre.

-Ó hát az úgy kezdődött, hogy...

Keith megfogta a kezem és amíg a többiek Lou magyarázatát hallgatták, addig engem elrángatott és a kert egy eldugott sarkában egy fának lökött.

-Te nem vagy normális. Ha ezt elmondom Tynak kifog téged rúgni.

-Nem mered.-vigyorogtam a képébe.

-Te akartad, hogy kemény legyek, akkor az is leszek.-vicsorgott.

-Mi van?-meredtem rá értetlenül és a felkarom egyre erősebben szorongatta.

-Itt maradsz.-morgott és visszasietett a házba. 

Gondolom ivott valamit, mer a hányás után nem érezhette magát valami túl jól. 

Visszajött és ismét a karomat szorongatta. 

-Az enyém vagy. És ez ellen te sem tehet semmit.-motyogta és a nyakam kezdte szívni, mire felszisszentem.

-Hagyj békén.-nyöszörögtem és próbáltam ellökné a mellkasát.

Nem hallgatott rám egyre jobban szívta a nyakam.Mikor kicsit eltávolodott még fogát végighúzta az érzékeny ponton, majd a szemembe nézett.

-Mostantól viselkedni fogsz, mert ebbe már belefáradtam.-morgott és láttam a sötétséget a szemében, majd ajkai letámadták az enyémet.

Falta ajkaim és nyelvét végighúzta alsó ajkamon a bejutásért, de én nem adtam meg. Felmordult, majd hajamat meghúzta és hátrébb rántotta a fejem, mire egy kis levegő kiszökött a számon, és nyelvét betuszkolta az enyémhez. Ráharaptam nyelvére, mire elhúzódott és pofon vágott, majd hajamnál fogva még hátrébb húzta a fejem.

-Ezt még megkeserülöd.-morogtam a képébe, majd gyomorszájon vágtam és beszaladtam a házba.

11: Séta

Oldalt új szavazás van. Most ti dönthetitek el, hogy valaki másnak is legyen a szemszögéből rész, vagy sem. Jó olvasást. xx
Már majdnem mindenki befejezte az evést, kivéve a szöszi barátomat. Ő még mindig egy csirkeszárnyat rágcsált kedélyesen. Nagyon kulturáltan tud enni a drága. Csak a füléig volt maszatos. Azt hiszem már a nyolcadik szárnynál tarthatott.
-Tudjátok-nyammogott közben-ezt sosem lehet megunni. Istenítem aki feltalálta ezt a mesés kaját.
-Niall, az elmúlt húsz percben ezt már ötödjére mondod. Inkább menjünk.-méregette szúrósan Zayn.
Liam intett egy kiszolgálónak és elrakatta a maradékot.Kifelé tartottunk, amikor a bejáratnál lerohamoztak minket, mármint a fiúkat a lányok. Pár métert arrébb sétáltam és leültem egy padra. Onnan figyeltem a fiúkat, amint fotózkodnak és beszélgetnek mindenkivel,  és akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan felszabadultak és kedvesek voltak a rajongókkal. Látszódik, hogy tényleg szeretik őket. Épp Harryt figyeltem, ahogy felemelt egy lányt a fotóhoz, amikor odajött mellém valaki. Egy hosszú barna hajú lány nézett rám, aki olyan 15 körüli lehet. Lassan elmosolyodott.
-Szia. Ömmm...Lia vagyok.-mondta óvatosan.
-Cam.-mosolyogtam biztatón és kezet ráztam vele.
-Nem akarok tolakodó lenni, de te meg Harry jártok?-pislogott nagyokat és a kezét tördelte közben.
-Micsoda? Jah nem. Nekem van barátom.-habogtam zavartan.
-Óóóó. Pedig azt hittem. Összeillenétek. Láttalak téged is az újságban. Nem csak Harryvel.
Lassan bólintottam. Nem értettem hova akar kilyukadni.
-Én is boardozok és te vagy az egyik példaképem.
Óriási melegség töltötte el a szívemet. Ilyen érzés? Egy ismeretlen lány kedvel engem és felnéz rám, csak azért mert azt csinálom amit szeretek.
-Ez nagyon kedves tőled.-mosolyogtam.
-Szóval azt akartam kérdezni, hogy csinálnál velem egy közös képet úgy, hogy Harry is rajta van?!
-Persze-vágtam rá-mindjárt idehívom.-Elrohantam a göndörért és ledaráltam neki, hogy egy lány szeretne egy képet.
A lány fényképezőjét odaadtuk Liamnek és lefotózott minket.
Ezután hamar végeztek a fiúk és miután visszaértünk hozzájuk én le is léptem.
Otthon pakolásztam miután mindent elmeséltem Megnek. Válogattam a DVD-im, hogy megnézzek valamit, de természetesen nehogy legyen időm...megint csörgött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele nyűgösen.
-Szia, Keith vagyok.-hallottam meg a boldog hangot a vonal másik oldaláról.
-Tudom.-nyöszörögtem-Mi kéne?
-Ne légy ilyen nyűgös. Tudod, hogy töltenünk kell együtt időt. Menjünk sétálni.
-Nem.-vágom rá határozottan.
-Nem kérés volt, hanem kijelentés.
-Ez is kijelentés volt. Nem megyek veled sehova sem. Megértetted Keith?
-Ne vadulj cica.
Mélyen beszívtam a levegőt, mielőtt kitörni készülő vulkánná változnék.
-Szórakozz mással.-morgom és rácsaptam a telefont.
A legközelebb lévő tárgyat vágtam a falhoz, ami egy váza volt. Kit érdekel?
Pár perc elteltével megint csörög a telefonom.
-Mi van?-szólok ingerülten a telefonba.
-Elmész vele sétálni.-hallom Ty nyugodt hangját a vonal másik végén.
-Túl komolyan veszi.
-Te nem veszed komolyan. Ha nem teszed amit mondok akkor kifognak csinálni az újságírók. Mi lenne, ha egyszer hallgatnál rám Cam?
-Elmegyek, csak hagyj békén.-válaszoltam fogcsikorgatva.
Kinyomtam és hívtam Keithet.
-Tizenöt perc múlva találkozunk a parknál lévő Starbucks-nál. Ha késel elmegyek.-morgom a telefonba és ismét lecsapom.
                                                                          ***
-Miért utálsz?-szegezi nekem a kérdést miközben sétálgatunk.
-Mert arrogáns vagy és beképzelt.-vágom rá gondolkodás nélkül.
-Wow. Te pedig nyílt.
-Nem fogok valakinek jó pofizni. Ami a szívemen az a számon.
-Miért gondolod ezt?
-Lerí rólad.
-Nem is ismersz.
-Nem veszítettem vele sokat.-nevetek fel kínomban.
-Te is arrogáns vagy és durva. Mondhatni magadnak való vagy.
-A barátaimmal normális vagyok.
-Mikor először megláttalak azt hittem beszédesebb leszel.
-Te profi vagy, hogy ránézésre megmondod, hogy beszédes valaki, vagy sem.-fintorodtam el-Amúgy az vagyok azoknak a társaságában akiket bírok. És ezt nyugodtan veheted célzásnak.-villantottam neki egy angyali mosolyt.
-Ne kezdd megint Cam.
-Azt csinálok amit akarok.-fújtam ki élesen a levegőt.
Aránylag csendben sétáltunk tovább, de hirtelen megálltam és lenéztem a kezemre. Mármint a kezeinkre. Összekulcsolta ujjainkat és én meredten bámultam azokat, majd őt és kirántottam a kezemet.
-Ezt te sem gondolhattad komolyan.
-Te is tudod, hogy kell. És majd ennél többet is, hiszen elméletileg járunk.-a végét már szintes suttogta, nehogy valaki meghallja.
Megforgattam a szemem, majd megfogtam a kezét, így közelebb kerülve hozzá.
-Tudod lassan haza kéne mennem. Mármint nem haza, hanem Harryékhez mert megígértem, hogy átmegyek este.-motyogtam, hátha lerázom végre.
-Ő valami rokonod?-emelte fel egyik szemöldökét.
-Nem.
-Akkor?
-Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de a haverom.-forgattam a szemem.
-Bemutathatnád.
-Még mit nem?!
-Camilla!
-Mi van?-néztem rá szúrósan, és szerintem a tekintetemmel ölni lehetett volna.
-Ne rendezz jelenetet az utcán, kérlek.
Ismét a szememet forgattam. Olyan szinten irritál és kiakaszt ez a......!!! De támadt hirtelen egy ötletem és az "ördögi terv" már kész is volt.
Angyali mosolyt villantottam.
-Természetesen bemutatlak neki és a haverjainak is.

10: Hisz erre való egy barát.

Sok volt nekem ez így egyszerre. A többi interjú a bárgyú mosolyok és a színjáték. Nagyon mederöltetők voltak a napok, így visszagondolva csodálkozok, hogy nem ütöttem le ezt az idióta Keithet. Szóval, mint említettem azon az idiótán járt a fejem, miközben a taxival a One Direction Ház felé tartottam. A fiúk nem tudják, hogy ma jöttem haza, ezért gondoltam meglepem őket, már ha szerencsém van és otthon találom őket. Végre megérkeztem a ház elé, és gyorsan kifizettem a taxit. Célba vettem az ajtót, de mielőtt csengettem volna, meggondoltam magam. Óvatosan lenyomtam a kilincset és a zár halkan kattant. Beosontam, majd becsuktam magam mögött azt. Halk röhögcsélést hallottam és a tévéből Sponge Bob hangját. Gondolhattam volna. Belestem a nappaliba és mind az öten rátapadtak a tévére. A fürtöst megpillantottam szélen, így óvatosan mögé settenkedtem  majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe ugrottam és egy puszit nyomtam arca egyik felére. Meglepetten felém kapta a fejét, Louis viszont olyan iszonyatosat sikított, hogy bármelyik lány megirigyelhetné.
-OMG! Cam ide teleportált.-visított még mindig az előbb említett répaimádó barátom.
-Nyugi Louis. Az ajtón jöttem be.-vigyorogtam elégedetten, végtére is a tervem bevált.
Nem sokáig örülhettem, mert a fiúk úgy fejezték ki irányomba örömüket, hogy rám, vagyis rám és Harryre ugrottak "csoportos ölelés" címszó alatt.
-Szétnyomtok!-nyögtem a tömeg aljáról.
-Élvezd a szeretetünk kis csaj.-röhögött valahol rajtam Zayn.
-Nagyon.....nehéz a szeretetetek.-küszködtem.
-Cam. Nem te vagy az alján. Ne nyögj, mert még mindig az ölemben ülsz.-hörgött Harry.
-Bocsi.-pirultam el kicsit, de tovább fészkelődtem, hátha sikerül kijutnom.
-A mocorgást is mellőzd.-nyögte már szinte, mire szó szerint megértettem mire gondol.
Nem sokáig kellett már szenvednem, mert Harry nagy nehezen kinyögte, hogy a konyhába van még maradék csirke, és amint ezt meghallotta Zayn és Niall, a két jómadár leugrott rólunk, aminek következtében Louis a földön landolt, Liam viszont már készségesen leszállt rólunk. Én is helyet foglaltam Harry mellett.
-Amúgy nagyon örülök, hogy hazajöttél.-mosolyodott el a göndör és megölelt.
Imádtam a meleg öleléseit. Olyan megnyugtató volt a karjai között, hogy kedvem lett volna elaludni. Beszívtam édes illatát és elhúzódtam.
-Nagyon hiányoztatok.-mosolyogtam.
-És mikor mutatod be azt a híres pasidat?-kérdezte és közben macskakörmöket rajzolt a levegőbe.
-Ezt hogy érted?-emeltem meg egyik szemöldököm.
-Csak bemutatod nekünk nem?-mosolyodott el, mire óvatosan bólintottam.-Látom jól elvagy vele.-mosolygott még mindig, de most nem láttam azt a csillogást a szemében, amit az előbb.
-Fogalmazhatunk így is. Bár elmondhatnám, de.....-beharaptam a számat. A mondatom vége már csak erőtlen suttogás volt, de még így is meghallotta.
-Mit?-nézett rám, és mintha meglepettség lenne az arcán.
-Semmit.-ráztam meg a fejem és a műmosolyom újra előkerült.
-Tudod, hogy velem bármit megoszthatsz.-nézett mélyen a szemembe.-Hisz erre való egy barát.
Utolsó szava mintha egy tőr lett volna, melyet a szívembe szúrtak. Egy barát. Csak ennyi vagyok számár. Nem tudom mire számítottam, hisz mindig is tudtam, hogy csak az vagyok számára, de mintha belsőm egy része azzal biztatott volna, hogy nem csak ennyi az egész. Szinte hallottam mégis, ahogy lelkem egy része összetörik és darabjaira hullik. Egy ragtapasz ezt nem hozza helyre. Már soha semmi.....
Megakadtam gondolatmenetemben. A műmosoly szinte a részemmé vált, így meg sem lepődtem magamon, amikor észrevettem, hogy ismét az ül az arcomon. Harry erős mellkasába temettem arcom.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Te vagy a legjobb barát a világon.-mondtam ki a szívszorító szót, de az én számból óriási hazugságnak hallatszott. Még én sem hittem volna el magamnak ezt a szót, de úgy látszik ő nem így volt vele.
-Srácot ti kértek valamit enni? Mert akkor elmegyünk a Nando's-ba.-szóltak ki a fiúk a konyhából. Észre sem vettem, hogy időközben mindenki kiment a nappaliból és csak mi maradtunk bent.
-Jól esne egy kis itthoni kaja.-ordítottam vissza és felugrottam. Megindultam a konyha felé, de visszanéztem Harryre.-Te nem jösz?
Csak bólintott, majd követett engem.
Ismét megöleltem a fiúkat és mellkasukba fúrtam a fejem.
-Ha tényleg tudnátok, hogy mennyire rossz volt ilyen kis idő is nélkületek....-kezdtem bele de Louis félbeszakított.
-Mert szerinted nekünk nem hiányoztál Dilibogyó?! Nah gyere ide.-magához rántott és úgy megszorongatott, hogy minden csontom roppant egyet.
-Auh Louis. Mikor lettél te ilyen erős?-nyafogtam miután elengedett, és a fájós vállamat lapogattam.
-Én mindig ilyen voltam.-mutogatta az "izmait".
-Gyerekek induljunk meg mert Niall közben kint megeszi a kocsit.-röhögött Liam, majd mindannyian megindultunk a kint lévő kocsi felé, ami nem meglepő, hogy nyolcszemélyes volt.

9: Nem lehet

Következő rész minimum 6 vélemény nyilvánítás (bejegyzés aljánál) után jön. Jó olvasást! xx Medy
-Hogy micsoda?!-sikkantottam fel és hitetlenkedve bámultam rá, hogy ezt nem gondolhatja komolyan.-Én nem...
-Muszáj! Ezzel fellendíthetjük a sport karriered-magyarázta, de én csak dacosan ráztam a fejem és azt motyogtam, hogy nem fogok több száz embernek hazudni.-Csak bejelentitek és kész, meg együtt kell mennetek mindenhova és úgy csinálni mintha tényleg járnátok.
-Lefeküdnöm nem kell vele véletlen?!-forgattam meg a szemem flegmán.
-Hát az a te dolg....
-Pfff....csak szarkazmus volt.-ráztam a fejem, mire elhallgatott.
-Nem csak a sport világban nagyon felkapott, hanem mint ifjú színész is, szóval a fotósok a nyomotokban lesznek. Ne felejtsd el Camilla, hogy ez óriási nagy lehetőség neked és nem....
-....nem hagyhatom elveszni...Tudom.-fejeztem be helyette a mondatot.
-Ez a te érdeked. Most meg nyomás ki a színpadra.-és azzal a mozdulattal meg is lökött az ajtó felé.
Nagy levegőt vettem majd kinyitottam azt és a folyosó végéről meghallottam...
-Most pedig következi Camilla Benson. Nagy tapsot neki.-hallottam a női hangot és egy tapsvihart.
Még egy nagy levegő és amint a színpadra értem, rengeteg visítozó lánykát véltem észrevenni a közönségben és egy "Colgate-mosoly"-ú nőt egy vörös bőr fotelben srégen Keithel szemben.
Én is felvettem a műmosolyom és odamentem "összeölelkezni" a műsorvezetővel.
-Sziasztok.-mosolyogtam most a közönség és a kamera felé majd helyet foglaltam Keith mellett a díványon, amit rögtön az követett, hogy összekulcsolta kezeinket. Elakartam fintorodni, de most élő showban nem engedhettem meg magamnak.
-Szóval Camilla..-kezdte volna a nőcske akit mint, kiderült Natalienek hívtak.
-Natalie nyugodtan hívj csak Camnek.-mosolyodtam el, mire bólintott és folytatta a mondatát.
-...ti akkor tényleg jártok?-szegezte nekünk rögtön a kérdést.
-Igen.-vágta rá a híres "Casanova" én meg csak helyeslően bólintottam a levakarhatatlan idétlen mosollyal a képemen.
-És mióta tart ez a kapcsolat?-vigyorgott a képünkbe Nat.
-Nem rég óta. Még csak 3 hete.-mosolygott a nőre Keith.
-Hagyd szóhoz jutni Camet is. Róla így is alig tudunk valamit. Mit szoktál csinálni szabadidődben?
-Többnyire sportolok.
-Így ismerkedtetek meg?
-Igen.
-Mit sportolsz még?-jött a következő kérdés.
Próbáltam minél rövidebb válaszokat adni hátha hamarabb szabadulok, de a percek óráknak tűntek. Szerencsére a végén már csak arra eszméltem, hogy mind a hárman egy bájmosollyal az arcunkon a kamerába integetünk, majd levonulhattunk a színpadról.
A stúdióhoz érve csak szúrós szemekkel néztem Tylerre és lerázva magamról Keith kezét elrohantam az egyik üres szobába. Ott biztos senki nem fogja kihallgatni a telefonos beszélgetésemet.
Már 3 nem fogadott hívásom volt a fiúktól. Gyorsan tárcsáztam Harryt és rögtön felkapta a telefont.

-Miért nem mondtad el?-kérdezte már-már kétségbe esetten.
-Mert...-kezdtem a magyarázkodást, de ekkor Ty lépett ki.
-Senki nem tudhat róla.-mondta halkan.
-De a legjobb....
-Nem érdekel. Nem mondhatod el senkinek sem Camilla.-erőtlenül bólintottam és visszaemeltem a telefont a fülemhez.
-Itt vagy Cam?-hallotam meg Harry hangját.
-Ühüm. Az az igazság, hogy míg nyilvánosságra nem kerül senkinek sem mondhattam el.-mondtam de a végére elcsuklott a hangom, és lehajtottam a fejem. Egy áruló könnycsepp gördült le az arcomon amit gyorsan eltüntettem. Hallottam ahogy visszamegy a stúdió részleghez Ty és kihasználtam az alkalmat.
-Szükségem van rád Hazza.-szipogtam a telefonba.
-Mi a baj?-hallottam hangjában az aggódást.
-Nem akarom, hogy ismerjenek engem. Mármint ilyen sokan. Én csak titeket akarlak.-motyogtam mint egy öt éves, amire a drágának csak egy kuncogás volt a válasza.
-Holnap már jöttök is, nem?-hümmögtem egyet és folytatta-Még aznap eljöhetsz és hozhatod azt a gyereket is, Louis amúgy is leakarja ellenőrizni.-röhögött fel, mire én is megengedtem egy nevetés félét.
-Te vagy a legjobb barát a világon.-mondtam neki, és végre sikerült lenyugodnom.
-Jó éjt hercegnő. Holnap hívlak.-ennyi volt a beszélgetés. A stúdióba visszaérve csatlakoztam a fiúkhoz és nemsoká már ismét a hotelszobámban ülhettem.

8: Portfólió / Interjú

Másnap olyan nyúzottan keltem, ahogy eddig még szinte soha. valaki kopogott az ajtón, én pedig gondolkodás nélkül kócos fejjel és egy nagy méterű pólóban (amit pizsamának használok) mentem ajtót nyitni. Keith volt az egy ilyen hoteles kiskocsival amin reggelit hozott nekem(!).
-Jó reggelt Álomszuszék. Már kilenc óra van.-vigyorgott rám, és kérdés nélkül befurakodott mellettem az ajtón. Letette az étkezőbe az asztalra a tálcákat és még mindig ott állt.
-Khmmm...kösz.-nyögtem ki,de valahogy még mindig nem vette a lapot, hogy eltűzhetne.-Még kell fél óra és lent leszek.-adtam az enyhe célzást a helység elhagyására és úgy tűnik végre kapcsolt.
Gyorsan megkajáltam és rohantam a szekrényemhez amibe a snowboardos ruhám lapult. Magamra ráncigáltam és rohantam le a többiekhez. Már csak rám vártak. Persze, hogy hoztam a formámat, hogy késsek. Azt hittem valami síparadicsomba megyünk ahol van boardos pálya, de ehelyett egy gleccserre mentünk, aminek a tetejére egy libegő(?) vitt fel minket.
-Srácok!-csapta össze Ty a kezét, mire kicsit összerezzentem-Az a lényeg, hogy menjetek amerre tudtok. Ha az üt adja ugrassatok trükközzetek.-bólintással nyugtáztam.
Még gyorsan elmagyarázta, hogy a fotósok deszkán követnek minket illetve a szakasz különböző pontjain megálltak.
A hegyi beszéd után közölte, hogy indulhatunk, és megindultam a nyomomban Keithtel. Volt egy pár hely ahol csináltam 360-nat és szaltót, de irtó izgalmas volt nekem egy ilyen gleccseren végig száguldani. A nap folyamán még ezt megcsináltuk olyan tizenötször, majd mehettünk vissza. Iszonyat izomlázat éreztem minden porcikámban így a mellette a döntés mellett maradtam, hogy lemegyek a szaunába pihenni egy csöppet.
Csak egy két perce lehettem lent amikor csatlakozott Keith is.

-Jó voltál ma. Meglepően. Tényleg tehetséges vagy.-intézte nekem szavait és kelletlenül elmosolyodtam és megköszöntem.
-Eléggé magadnak való vagy nem? Csak azért gondolom, mert mióta itt vagyunk alig beszéltél velem két mondatot.-majdnem közöltem vele, hogy csak nem érdekel a társasága de gondoltam nem cseszem el a lehetőséget, és nem kísérlem meg, hogy kirúgassam magam.
-Csak nehezen nyílok meg embereknek.-vontam inkább vállat.
-Akkor beszélgessünk hátha könnyebb lesz. Így is meg kell ismerjelek, mert sokat fogunk együtt dolgozni.-vigyorodott el.
-Rendben.-erőltettem egy újabb mosolyt a képemre, hogy kevésbé legyen kínos.
-Akkor én is mesélek magamról meg te is. Rendben?-nézett rám mire a mai napon vagy századszorra bólintottam-Nos...húsz éves vagyok és Brightonban születtem, de most természetesen Londonban lakok. Van egy húgom Jasmin. Tíz éves korom óta boardozok. A többi nem olyan lényeges.
-Én tizennyolc vagyok, londoni voltam és vagyok is, és egy nővérem van Meg.
-Látod. Megy a beszélgetés.-próbált megnevettetni, de csak a fancsali mosolyra futotta részemről. Teljesen más mint Harryék. Kényelmetlenül érzem magam a társaságában.
-Én megyek. Telefonálnom kell-közöltem talán kicsit vontatottan és felvonultam a szobámba.
Nagy lendülettel bevágódtam a jelenlegi nappalimba és az egyik gyors hívót megnyomtam. Nem is érdekelt, hogy melyik srácot hívom, csak valakivel beszélnem kell. Közben megindultam a szobám felé, és magamra rángattam a ruháimat.
-Szia kislány-vinnyogott valaki a telefonba.
-Helló. Ott a télapó?-röhögtem bele.
-Ki más? Mit kérsz karácsonyra?-kérdezte most már mély hangon.
-Az olyan soká lesz. Én most kérek egy One Direction barbie-t.
-És melyiket szeretnéd? A szexy Louist, a fürtös Harryt, a stílusos Zaynt, a menő Liamet vagy a szöszi Niallt?
-Inkább egyiket sem Lou.-röhögtem fel.
-Honnan tudtad?-visított, mire én felszisszentem.
-Köszi most fél fülre süket vagyok. Amúgy a jellemzésből, te egoista majom.
-Jóóóóvanna. És mi kéne ha volna?
-Semmi, csak unatkozok, mert egy kreténnel vagyok összezárva itt, aki enyhén szólva nyomul rám. Kicsit nyomasztó.
-Wáááá.....ha ezt meg tudja...-visított fel, de egy csattanás után (amit szerintem valamelyik fiú adhatott a fejére) félbehagyta a mondatot.
-Ki? Ki tudja meg Louis?-döbbentem le egy kicsit.
-Senki, senki. Csak hülyéskedtem.-vihogott mint egy tíz éves amikor hazudik.
-Aha, persze. Nah mindegy.
-Figyu kihangosítalak oké?-rávágtam, hogy igen és a következő pillanatban csak ezt hallottam- Hi We Are One Direction!
-Sziasztok srácok.-nevettem.
-Szia NAGYON hiányzol Harrynek.-hangsúlyozta ki a "nagyon" szót Niall, majd egy jajdulást hallottam.
-Nem is. Mármint de, csak mindannyiunknak nagyon....izé...érted?!-motyogta össze-vissza Harry és szinte láttam magam előtt ahogy beletúr a hajába.
-Értem én nyugi.-válaszoltam szép lassan had legyen egy kicsit kínosabb neki, ám ekkor kopogtak.-Srácok bocsi, de mennem kell. Puszi sziasztok.
-Szia! Szeretünk!-kiabálták egyszerre a telefonba, majd letették.
-Szabad.-ordítottam el magam, és gyorsan a zsebembe csúsztattam a telefont és belépett Tyler.
-Meg kéne beszélnünk pár dolgot Cam.-nézett rám én pedig a kanapé felé intettem és leültünk. A holnapi interjúról lenne szó...
                                                           ***Másnap az interjún***
-De Harry én félek.-vinnyogtam neki a telefonba, miközben arra vártam, hogy én következzek.
-Nyugi. Csak menj oda, mosolyogj és lény önmagad. Akkor nem lesz semmi gáz.-hallottam hangján, hogy mosolyog.
-És ha valami rosszat mondok, vagy rosszul nézek ki és ha grimaszolni fogok, vagy hülyén röhögni, vagy....-hadartam gyorsan.
-Nyugi Cam. Tökéletes vagy. Tökéletesen fog menni. Én bízok benned.-mondta nyugodtan, hátha hatással lesz rám, és valamennyire sikerült is.
-Köszi, csak annyira izgulok.-motyogtam de ekkor bemondták a nevem-Mennem kell. Hiányzol és a többiek is. Szia.
Gyorsan oda rohantam Tyhoz.
-Csajszi! Most fogjátok bejelenteni Keithel aki már bent van, hogy jártok.

7: Utazás

Szereplők frissítve :) Olvasás után lessetek be! xx  Mikor ismét felkeltem egy sóhaj kíséretében a vekkeremre néztem, ami hajnal fél ötöt mutatott. Mérgemben a sarokba vágtam azt. Szörnyű éjszakán voltam túl. Valami korombeli sráccal voltam, és nem épp kedvesen bánt velem. Erőszakos volt és megütött. Akárhányszor visszaaludtam, megint visszatért a fejembe. Lehajítottam magamról a takarót és a szekrényemhez mentem. Felkaptam egy sportosabb szerelés, felkötöttem a hajam és rendbe szedtem magam. Nem voltam épp a toppon, és a célom az volt, hogy halálra hajszolom magam futás közben.A kardigánom is felvettem, míg leértem addig a fülhallgatómmal babráltam. Pörgős számokra állítottam és rockra az ipodom, majd az ajtót becsukva magam mögött elindultam az egyik irányba. Nem is néztem merre futok, csak futottam. Már kezdett felkelni a nap, de nem érdekelt. Azt sem tudtam merre futok már, csak mentem előre. A belváros szélénél járhattam, amikor valaki hirtelen kijött egy kávézóból én pedig neki futottam. Kikaptam a fülemből a fülhallgatót és kétségbe esetten néztem felé.
-Én annyira sajnálom. Nem akartam.-habogtam, de amikor megláttam, hogy a vigyorgó Louis az, elnevettem, magam.-Bocs.-nyögtem ki.
-Nem para. De te mit csinálsz?-mért végig.
-Futok.-vigyorogtam.
-Ilyen korán?-tátotta a száját.
-Fél öt óta. Rém álmaim voltak.-húztam a számat.
-Jah értem. Merre tartasz?-nézett körbe, mire elmosolyodtam.
-Őszintén?-kérdeztem, mire bólintott.-Fogalmam sincs.-nevettem fel.
-Gyere haza viszlek hozzánk. Mert miattad átkell öltöznöm.-tettette a sértődöttet  de velem együtt ő is elnevette magát, majd beszálltunk a kocsiba.
Nagyon hamar odaértünk, nem is tudtam, hogy erre futottam. Míg ő felment átöltözni, addig én a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet és megnézzem az időt. Fél kilenc volt, de egyáltalán nem voltam fáradt. Furcsa. A pohár vizemet ittam a csap felé fordulva,mikor lépéseket hallottam. Majd egy kiabálást.
-Srácok ki hozott haza megint csajt?-ordította el magát Zayn, mire megfordultam mosolyogva. Még nem volt felöltözve, csak egy boxer volt rajta. Úgy tűnik csak Louis kelt fel.
-Cam?-tátotta el a száját.-Én azt hittem...-hebegett ahogy nem rég én is tettem, de mikor észrevette az óriási vigyort a képen, elhallgatott.-Nem röhög, együtt érez.
-Azért kösz.-vontam vállat és mikor mentem a nappali felé, már mindenki kómás fejét megláttam. A többiek szintén nem voltak felöltözve  csak Niallen és Liamen volt póló, Harry mint Zayn, szintén csak egy boxerben volt. Végül is igazuk van, otthon vannak.
-Hát te?-csodálkozott el a göndör amint meglátott.
-Futni voltam, csak nekimentem Louisnak és kávés lett a fölsője.
-Ebbe voltál futni?-nézett végig rajtam, mire csak bólintottam.-Wow...mármint értem.-rázta meg a fejét és bekapcsolta a tévét.
Nem soká Louis is kész lett, majd haza vitt.
                                                             ***Délután 3-kor ***
Csengettek. Tudtam, hogy Tyler az, a menedzser. Gyorsan rohantam ajtót nyitni.
-Jó napot. Jöjjön be.-tártam ki az ajtót, amint megpillantottam a férfit.
-Tegezz nyugodtan, és hívj csak Tynak-mosolyodott el és amint becsuktam az ajtót, kezet ráztunk.
-Cam.-mosolyodtam el.
-Egyedül laksz itt?-nézett körbe, miközben a nappaliba vezettem.
-A nővéremmel, de ő most dolgozik.-bólintással nyugtázta, majd a tárgyra is tért rögtön.
-A szerződés, amit ajánlok neked-itt felemelte az említett papírt-arról lenne csupán szó, hogy versenyeken szerepelsz, ha felkapottabb leszel, akkor pedig interjúk és szereplések is jöhetnek. Meg persze a kisebb apróságok.
-Hol írjam alá?-vigyorodtam el, mire mosolyogva rámutatott a lap alján lévő vonalra. Felém nyújtotta a tollát, én pedig egy egyszerű mozdulattal odafirkantottam a nevem.
-Holnap kezdhetnél is.-vette el az egyik papírt, majd a másolatot felém nyújtotta.
-Mivel is?-emeltem meg a bal szemöldököm.
-Pályára megyünk. Jön pár profi fotós és egy világhírű deszkás. Csinálunk egy portfóliót.
-Rendben. Mikorra legyek kész?
-Hétre. Még aznap fotózunk.-bólintottam, majd amint kikísértem az ajtóba, el is köszöntem tőle.
Első dolgom volt felhívni Harryt, hogy mindent elhadarjak neki.
-Te aztán tényleg izgatott vagy.-nevetett a vonal másik végén.
-Viccelsz? Ez óriási nagy lehetőség.
                                                               ***Másnap***
Nem voltam túl kipihent amikor fél hatkor felkeltem. Ma éjjel sem tudtam aludni. Levittem a földszintre a kis bőröndömet amibe pár napi cuccot beraktam, majd készítettem magamnak valami gyors reggelit. Elég hangos lehettem, mer Meg álmos pillantásával találtam magam szemben.
-Te meg hova mész?-kérdezte és közben leült az asztalhoz.
-A hegyekbe. A menedzser akiről beszéltem, oda visz először és csinálunk egy portfóliót.-mutogattam közben, ugyanis szokásommá vált, hogy kézzel-lábbal beszélek.
Gyorsan bekaptam a reggelim, ami egy sima rántottából és narancsléből állt, majd amint meghallottam a kocsit a ház előtt megállni, elbúcsúztam Megtől és mentem is.
Kimentünk a reptérre és csodák-csodájára nem ellett várni, mert magángéppel mentünk. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Ha ez pedig nem lett volna elég akkor még a gyönyörű hotelben találkoztam a másik snowboardossal. Jó pasi, de nem az esetem gondoltam magamba, majd felé vettem az irányt.
-Szia! Együtt fogunk dolgozni. A nevem Cam. Camilla Benson.-mosolyogtam és a kezemet nyújtottam.
-Aha tudom. Én Keith vagyok. Keith Lewis.-villantott rám egy 220wattos mosolyt, amitől el kellett volna ájulnom, de csak kikerültem és mentem megkeresni a szobám. Hamar meglett, és mivel semmi dolgom nem volt, gondoltam felhívok valakit.
-Szia Lou!-üvöltöttem a telefonba.
-Csá kicsi lány! Mi a helyzet?-röhögött.
-Semmi. Csak egy öt csillagos hotelben csücsülök valahol a hegyekben.-kuncogtam fel és gyorsan elhadartam mekkora élmény volt a magángépes repülés amin ő csak nevetett. Nem tehetek róla, hogy nekem ez még új.

6: A titok

A "haverok" képeit megtaláljátok a szereplők oldalon. Lefrissítettem. És oldalt új szavazás van. Ti dönthetitek el, hogy ki legyen a bandából Cam legjobb barátja. Jó olvasást xx
Másnap, mikor éppen a parkba indultam volna a többiekhez, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de kis hezitálás után felvettem. Idegen férfihang szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Jó napot! Camilla Bensonnal beszélek?
-Igen. És én kivel beszélek, ha megkérdezhetem.-vágtam egy értelmes fejet, nem mintha a vonal másik végén az a valaki láthatta.
-Én Tyler Scott vagyok. Egy menedzser.
-Miben segíthetek?-ültem le közben a székre.
-Láttam a videódat a YouTube-on. Nagyon tehetségesnek tűnsz és segítenék neked, hogy világhírű snowboard-os legyél.
-Ez valami vicc?-nevettem fel, mert kicsit abszurdnak tűnt az egész.
-Teljesen komolyan beszélek. Mit szólsz hozzá?
-Természetesen igen. -vágtam rá lelkesen.
-Akkor diktáld le a címed és holnap átmegyek veled megbeszélni. Ugye betöltötted már a tizennyolcat?
-Igen.-bólogattam, de ez megint feleslegesnek bizonyult.-A York Way-en lakok.82.
-Holnap délután háromkor átmegyek. Szia.
-Viszont hallásra.-motyogtam és kinyomtam a telefont. Felkaptam a kardigánom és kirohantam a házból. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a parkba, hogy a srácoknak elmesélhessem.
Már javában kosaraztak és rosszalló pillantásokat kaptam a késésem miatt de nem érdekelt, vigyorogva tartottam feléjük.Elmeséltem nekik, hogy mi történt és a szájuk tátva maradt.
-Ezt nem mondhatod komolyan kis csaj?!-vigyorgott Zack.
-Én mondtam, hogy tehetséges.-ugrott a nyakamba Emy és Lindsay.
-Még megengedek egy gyors telefont és a tiétek vagyok.-mosolyodtam el és félrevonultam.
Párat kicsengett a telefon és egy rekedtes hang szólalt meg benne.
-Igen anya?!
-Még alszol Styles?-röhögtem a telefonba.
-Cam?
-Pontosan.-nevettem fel.-Ma ráérsz el kell újságolnom neked valami fantasztikus hírt.
-Nekem is mondanom kéne valamit.
-Akkor három óra múlva itt a parknál lévő Starbucks-ban. Addigra összekaparod magad?
-Nem lenne jobb, ha nálunk lennénk? Nincs kedvem kávézóba menni. Meg a srácokat sem hagyhatom egyedül.
-Rendben akkor a parkhoz gyere értem. Én leszek az őrült szöszi. Tudod.-röhögtem, majd elköszöntünk és kinyomtam. Míg visszamentem a többiekhez, azon gondolkodtam, hogy miért lehetett olyan fura a hangja.
                                                   ***Három órával később***
Gyorsan felkaptam a földre hajított kardigánomat és elköszöntem a többiektől. Amíg a park bejáratához tartottam, próbáltam rendbe szedni az addig összekötött hajamat, de hogy kibontottam csak rémesebb lett.
Megláttam Harry kocsiját és gyorsan bepattantam.
-Hali.-mosolyodtam el, de ő komoly maradt. Fürkészőn figyeltem az arcát de csak egy motyogást engedett meg magának, amit köszönésnek véltem.
-Valami gond van?-néztem még mindig, de csak a fejét rázta és beindította a motort. Hamar odaértünk hozzájuk, de a nyomasztó hangulat nem múlt el. Bementem a házba és a nappaliban ugyanolyan állapotban ült a többi fiú is.
-Elkaptatok valami kórt, vagy mi a frász bajotok van?-forgattam szemem és közben lehuppantam egy babzsákfotelbe amit gondolom valamelyikőjük szobájából hoztak le. Időközben Harry is leült, így szemben voltak velem a fotelekben illetve a díványon.
-Lökjétek.-mosolyodtam el biztatón, de nem hiszem, hogy sokat segítettem ezzel.
Mindannyian a kezüket tördelték majd Harry nézett rám először.
-Az az igazság, hogy valamit nem mondtam, vagyis mondtunk el neked. Ami eléggé fontos.-kezdett bele, de félbeszakította a telefonom, bocsánatkérően néztem rájuk, majd kivonultam a konyhába.
-Szia Meg.szóltam a telefonban.
-Benne vagy az újságban.
-Hogy mi?-kiáltottam a telefonba döbbenten.
-Igen?
-De miért?-kezdtem kétségeb esni, hogy valami rossz dologgal kapcsolatban.
-Olvasom.-közölte én meg figyelmesen hallgattam.-A One Direction egyik szépfiúja Harry Styles (19) úgy látszik egy interneten egyre ismertebbé vált snowboardos lánnyal (!!!) találkozgat. A lányról még nem sokat tudni, csak annyit, hogy valószínűleg akkor találkozott Harryvel, amikor a srác összeveszett a többiekkel és pár napra eltűnt. A sportvilág üdvöskéjét Camilla Benson-nak (18) hívják és eléggé sok időt tölt együtt a két fiatal. Ja és egy közös kép is van rólatok.-ledöbbentem a hallottakon, és amikor még az elején Harry nevét meghallottam már ki is mentem a konyhából a nappaliba és döbbent fejjel néztem a srácot. Észrevette és ha lehet még aggódóbb fejet vágott, mint a nap eddigi folyamán.
-Köszi Meg.-mondtam elhaló hangon és a telefont a zsebebe csúsztattam, miután kinyomta.
Lefagytam. A nappaliban lévő öt srácot figyeltem, majd hirtelen megfordultam és kirohantam a házból. Hallottam ahogy utánam kiáltanak de nem érdekelt. Csak két utcát futottam, majd lassítottam lépteimen és sétálni kezdtem. Valaki kiáltott az utcán, de nem törődtem vele. Hirtelen egy erős kéz ragadott meg és maga felé fordított.
-Hova szaladsz?-nézett velem farkasszemet az a zöld szempár amit annyira imádok.
-Vicces voltam mi?! Mindegy röhögjétek csak ki a szerencsétlen csajt aki nem ismer titeket, de azért azt a számot énekelgeti amit ti írtatok. Nem tök mindegy?! Lerí rólam, hogy idióta vagyok!-ordítottam és kirántottam csuklómat a kezéből és tovább akartam haladni, de megint megakadályozott benne. Ugyanazt tette amit az imént.
-Most akartuk elmondani, de gondolom a nővéred volt aki megelőzött engem.-nézett szemembe szomorkásan de nem hatott meg.
-Miért nem mondtad el az elején. Nem úgy kellett volna megtudnom, hogy az újságban szerepelek.-közöltem vele már normál hangnemben.
-Akartam, de olyan jó volt, hogy végre valaki nem sztárként kezelt. El sem tudod képzelni, hogy ez milyen nehéz.
-Igazad van. Mert én csak a sportvilág üdvöskéje vagyok. Egy hétköznapi csaj.-motyogtam és lehajtottam a fejem.
-Ezért akadtál ki?-az állam alányúlt kezével és maga felé fordította az arcom, kényszerítve engem, hogy szemébe nézzek.
-Pont azt akartam mondani, hogy egy menedzser hívott, hogy tehetséges vagyok a boardhoz, de ez a kis sztárvilágodhoz képest semmi.-fordultam el tőle.
-Te lökött liba. Ez csodálatos.-ölelt át hátulról, és nyakamba fúrta a fejét.
Felkuncogtam.
-Haragszol még?-motyogta nyakamba, de én csak óvatosan a fejem ráztam, nehogy lefeleljem.
-Akkor gyere vissza. -húzott maga után és én követtem.
Mikor beléptünk, a fiúk mosolyogva nyugtázták, hogy szent a béke. Harry elmondta nekik, hogy mi volt a menedzserrel aki felhívott engem, és gratuláltak. Beszélgettünk még egy keveset majd Harry haza vitt.
                                                                      ***Otthon***
-Szóval azért vagy itthon olyan keveset, mert öt szexy pasival lógsz?-vigyorodott el Meg mikor beléptem a házba.
-A haverjaim.-forgattam a szeme.
-Persze. Mi más?!-vigyorgott tovább sokatmondóan, és a beszélgetésnek vége is volt.
Siettem fürödni és aludni, hogy mihamarabb eljöjjön a holnap. Nagyon kíváncsi voltam arra a menedzserre.

5: Egy délután

Mind a négyen csak pislogtak rám, és én is ugyanezt tettem. A nagy csendet Harry röhögése szakította félbe. Minden szem rá szegeződött és ezt látva még hangosabb lett.
-Ha látnátok magatokat-küszködött továbbra is a nevetéssel.-inkább menjünk be-lökdöste arrébb a fiúkat és behúzott maga után.
-Srácok ő itt Camilla. Ők pedig Louis, Liam, Zayn és Niall.
-Ömm...sziasztok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Szóval te vagy az, akiről Harry hetekig beszélt.-vigyorgott Niall, mire én Harryre pillantottam.
-Persze velem alig foglalkozott.-ironizált Louis és magasra emelte az orrát mire mindannyian röhögni kezdtünk.-Folytassuk a csatát!-kiáltott fel és egy párnát vágott Zayn arcába, ami nem tudom honnan került elő.
Mindenki szétszéledt és a folyosó közepéről csak azt láttam, hogy minden a levegőbe repked, majd valamelyik fiú landol. Beszálltam én is, és minden kézzel mozdíthatót dobáltunk, például sütit, párnát, szőnyeget(?), papucsot és kanalakat.
Éppen Niallt céloztam meg aki nekem háttal egy szendvicset majszolt, de mire a párna célba talált  addigra megfordult, és az előbb említett szendvics a földön végezte.
-Meghalsz szöszi.-ordította és utánam vetette magát. Én persze egyből sprinteltem az emeletre ahogy az egyik szobába meghúztam magam. A hátam az ajtónak döntöttem a biztonság kedvéért és a szobát kémleltem. Valami idétlen plüssfigura hevert az ágyon egy szendvicsről, mire elkezdtem röhögni. Ráeszméltem, hogy így lebuktatom magam és a szám elé kaptam a kezem de más késő volt. Niall rontott be az ajtón és engem az ágyra lökve csikizni kezdett. Próbáltam menekülni, de ráült a csípőmre én meg csak sikítva kértem segítséget és röhögtem. Valaki megköszörülte a torkát az ajtóba és Niall odakapta a fejét. Kihasználva az alkalmat és lelöktem magamról, majd az ajtóban álldogáló Harry mögé rejtőztem.
-Ments meg!-röhögtem mögötte, mire ő elkezdett "verekedni" Niallal. Továbbra is az ajtóban állta és röhögtem, csak most a mű verekedésükön. Nagyot alakítottak.
A nagy "csata" után levonultunk a nappaliba megnézni egy filmet. Éppen ahhoz készítettem a pop-cornt Niallal, amíg a többiek azon veszekedtek, hogy mit nézzünk. Mire visszaértünk a konyhából Niall levágta magát az utolsó üres helyre én pedig ott álltam két tál ropogtatni valóval.
-Khhmmm...nekem is kéne hely, nem gondoljátok?-értetlenkedtem.
-Az ölünkben még van hely.-vigyorgott Zayn, mire csak a szememet forgattam. Letettem az asztalra a tálakat és a díványon ülő három fiún landoltam.
Fájdalmasan nyögtek fel.
-A picsába-motyogta Zayn.
-Te mondtad.-utaltam az előbbi kijelentésére váll rántva.

Végül odaengedtek miután lemásztam róluk. Eléggé unalmas volt a film, így azzal szórakoztattam magam, hogy a mellettem ülő Harry fürtjeit piszkálgattam. A film után még ott vacsoráztam, ami ugyan csak viccesre sikeredett, ha azt nézzük, hogy amit Niall nem evett meg, az mind a konyhabútoron végeztem.
-Srácok nekem mennem kell.-húztam el picit a számat.
-Nem mehetsz. Még nem üvegeztünk.-vágta rá Lou, de én csak a fejem ráztam.
-Majd máskor. Megígérem.-de bevágta a durcát szavaimra.-Na Lou.... kisujjas eskü? -pislogtam, mire bólintott, és megráztuk egymás kisujját.
A kocsiban halkan szólt a zene, ahogy hazafelé tartottam Harryvel, bár elég alaposan elkellet magyaráznom, hogy merre lakok.
-Nagyon jól éreztem magam. Köszi, hogy bemutattál nekik.-vigyorodtam el, és rásandítottam a mellettem ülő göndörre.
-Nincs mit, és hidd el nekem, már imádnak téged.-mosolyodott el és tovább fixírozta az utat.
Hamar megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és egy öleléssel elbúcsúztunk.
-Cam várj!-szólt utánam és odafutott hozzám.-Megadod a számod, hogy máskor is találkozzunk? Mert az elmaradt.-vigyorgott rám és engem fürkészett gyönyörű zöld szemeivel.
Elmélyedtem tekintetében, és mire feleszméltem kicsit zavartan pislogtam, majd elvettem a kezében tartott iPhonet és beírtam a számom.
-Majd beszélünk. Szia.-mondtam és bementem a házba. Megint egyedül voltam itthon. Szinte olyan már mintha egyedül laknék itt, mert Meg sosincs itthon. A szobámból a laptopot a nappaliba vittem és gépezni kezdtem mikor jött egy bejövőm Emytől.
-Szia csajszi-hallottam meg hangját.
-Csá mi a helyzet?-kezdtem a beszélgetést és közben a twitterem nézegettem, ahol Lett öt új követőm. Persze a fiúk voltak, tehát visszakövettem őket. Tweeteltek is, hogy milyen volt a nap, szóval RT-tem és ki is léptem.
-Már annyira elfoglal a göndör barátocskád, hogy velünk nem is foglalkozol?-röhögött a barátnőm a mikrofonjába.
-Honnan tudod, hogy vele voltam?-sóhajtottam.
-A twitter csodákra képes.-röhögött tovább mire én is megengedtem egy halk nevetést.-Láttad már YouTubeon a videómat. Pár srác akikkel egyik nap lógtam, felvettek és már 1millióan megnézték a videómat. Ez a rekordom.-dicsekedtem el vele.
-Én néztem meg annyiszor. Viccelsz?-poénkodott tovább.
Hasonlóan folytatódott az est további részében az "értelmes" beszélgetésünk.

4: Végre

Felé rohantam és a nyakába ugrottam.
-Helló Styles. Hát te meg mi a szöszt keresel itt?-vigyorodtam el.
-Csak sétáltam a parkban és éktelen visítozást hallottam. Egyből tudtam, hogy te vagy az.-röhögött egyet.
-Naa....-néztem rá rosszallón, de nem bírtam ki röhögés nélkül.-Nem állsz be a játékba?-kérdeztem izgatottan, de csak a fejét rázta.
-Félsz, hogy kikapsz, mi?-röhögtem megint.-Jujj mennyire bunkó vagyok. Be sem mutattalak a barátaimnak. Srácok.-ordítottam el magam, és odavonszoltam hozzájuk Harryt.
-Ő itt a barátom Harry. Tudjátok meséltem, hogy bele snowboardoztam. Ők pedig itt Emy, Danny, Zack, Adam, Lindsay és Jeremy.-hadartam el gyorsan, majd biccentett nekik Harry.
-Nem állsz be szépfiú?-nevetett fel Emy, mire egy gyilkos tekintetet kapott tőlem válaszul, amin még inkább nevetett.
-Kösz kihagyom. Nem beszélgetünk egy kicsit?-nézett rám, mire én bólintottam.
-Srácok kezdjétek el nyugodtan, én majd jövök.-löktem oda és Harryvel elindultunk az egyik irányba.-Mi újság veled?-szegeztem neki a kérdést.
-Semmi extra. Veled?
-A mindennapi. A haverokkal lógok és satöbbi. Képzeld rájöttem ki k éneklik azt a zenét amit említettem, hogy szeretek. Tudod... azt hiszem a One Direction. Azóta az összes számuk meg van.-nevettem fel.
-Az király.-motyogta.-Holnap rá érsz-vigyorodott el.
-Miben sántikálsz Styles?-röhögtem fel megint.
-Még régebben megígértem a srácoknak, hogy bemutatlak nekik téged, de eltűntél szóval nem mondhatsz nemet.-vigyorgott ravaszul.
-Lássuk csak. Mit válaszoljak? Igen vagy igen? Szerintem az igennél maradok.-vigyorodtam el ma már sokadjára.
-Rendben. Akkor holnap itt a park keleti bejáratánál felveszlek mondjuk fél tízkor.
-Jujj  annyi az alvásnak. De sebaj, miattad megerőltetem magam.
Még megbeszéltük a holnapot, majd neki mennie kellett, így visszamentem a többiekhez.
-Elment a herceged?-cukkolt Jeremy, de meg is bánta amint vállba vágtam.
-Idióta.-forgattam szemeim.-Emy te meg ne csorgasd a haverom után a nyálad.-Röhögtem.
-Mért? Inkább te szeretnéd?-mosolyodott el gonoszan.
-Mi mást?-vigyorodtam el és folytattuk a játékot.
                                                               ***Másnap***

A megbeszélt idő előtt negyed órával értem oda, szóval még elugrottam a közeli Starbucksba egy lattéért. Éppen időben értem vissza, mert egy sötétített fekete Range Roverből szállt ki Harry.
-Ez a kocsi nem semmi nagyfiú.-néztem nagy szemekkel, mire megöleltük egymást üdvözlésképp.
-Készen állsz?-vigyorodott el, amint már az övemet csatoltam be.
-Megfutamodni már nem tudok. Megenni meg gondolom nem fognak.-nevettem fel.
-Reménykedjünk.-mosolyodott el, mire én egy csöppet lefagytam, de gondoltam biztos csak viccel.
-Ha egy kannibálok a haverjaid akkor halott vagy Styles.-vigyorogtam még mindig.
-Nem vinnélek olyan helyre. Hidd el.
-A saját érdekedben ajánlom.-röhögcséltem tovább és benyomtam a rádiót.
-Ez az a One Direction.-kiáltottam fel és énekelni kezdtem a Rock Me-t.
Harry is velem énekelt.
-Ijesztően jól énekled. Nem gondoltam volna.-erre csak egy mosoly volt a válasza.
Bömböltettük a zenét a kocsiba, amíg meg nem érkeztünk egy óriási nagy házhoz.
-Nem csak jó kocsi, de még a házba is szerelmes lettem.-léptem ki a kocsiból, amikor óriási hangzavarra lettem figyelmes.
Csörömpölés, ordítozás és dübögés. Ijedt szemekkel néztem Harryre ugyanis ez a zaj mint az előttem lévő házból jött.
-Pedig mondtam nekik, hogy csak fél óráig viselkedjenek jól, amíg nem leszek itthon.-fogta a fejét és a ház felé indult.
Óvatosan követtem. Tisztára olyan érzés volt, mintha a sárkány barlangjába készülnék belépni, de ha ez még nem lett volna elég. az udvarra az egyik nyitott ablakból két tányér is kirepült.
-Mi a franc?-tátottam el a szám és Harry mögé léptem.
-Nyugi. Mindjárt minden rendben lesz.-és becsöngetett.
A csengő hangját követően síri csend lett. Csak egy kis piszmogást lehetett hallani.
Lassan kinyílt az ajtó és négy vigyorgó fej jelent meg.

3: Kosár!

Már a reptéren búcsúzkodtam a nagynénéméktől, pedig mondtam nekik, hogy egyedül is ki tudok jönni.
                                                          ***Kis idővel később***
Éppen a helyemet kerestem a repülőn és nem kis megkönnyebbülés ért, amikor láttam, hogy az egymás mellett lévő három szék még mindig szabad. Leültem az ablak mellé és gyorsan elrejtettem az iPod-ot a pulcsimba, nehogy észrevegye egy légi kísérő. Valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és legnagyobb örömömre Harry volt.
-Szia, mit hallgatsz?-nézett érdeklődve és leült mellém.
-Helló. Ömmm még a helyi rádióadást próbálom fogni.-babráltam a kis készülékkel, és mivel még mindig engem nézett, ezért odanyújtottam neki a fülhallgató egyik felé, amit örömmel elfogadott.
Volt minden azon az adón. Coldplay, Lady GaGa, JeLo és minden más. Közben pedig Harryvel beszélgettem. Megtudtam melyik a kedvenc színe, hogy volt egy Molly nevű cicája még régen és hogy a négy haverjával együtt él, amit egy kicsit furcsálltam is, de védekezőn felemelte a kezét, mondván olyanok mint a testvérek. Mesélt az anyukájáról és a nővéréről Gemmáról. Természetesen közben én is mondtam a magamét, és meséltem neki Megről és a hobbijaimról.
-Annyi mindent kipróbáltam. Modern tánc, hip hop, síelés, jégkorcsolya, hoki, kosárlabda, de a legjobban a lovaglás jött be.-soroltam csak a sportokat.
-A lovaglás mi?!-egy perverz vigyor jelent meg a képén mire én óvatosan vállba vágtam.
-Te is tudod, hogy a sportra gondoltam.
-Mi másra?-nézett körbe tettetett ártatlansággal, amin nevetnem kellett.
-De mást is kipróbáltam. Kézművesség, kicsiknek oktattam, fotózás, éneklés és rajz.
-Wow éneklés? Megmutathatnád mit tudsz?-csillant fel a szeme, de én csak megráztam a fejem.
-Nem tartozom a legjobbak közé.
-Csak egy kicsit.-nézett szemembe válaszért és folytatta is.-Énekeld utánam. She sneaks out in the middle of the night, yeah Tight dress with the top cut low. She's addicted to the feeling of letting go, oh-woah, letting go.-énekelté és én követtem példáját.
-Ez miből van?-pislogtam rá, mert még életemben nem hallottam ezt a számot.
-Az egyik kedvenc dalomból. De ez a kedvenc részem belőle:

She's not afraid of all the attention
She's not afraid of running wild
How comes she's so afraid of falling in love
She's not afraid of scary movies
She likes the way we kiss in the dark
But she's so afraid of f-f-falling in love, love
Énekeltem vele és attól függetlenül, hogy nem ismertem a számot, nagyon megtetszett.

-Nagyon jól énekelsz.-vigyorgott rám, mire vállat rántottam és megköszöntem.

Az iPodomon a rádión keresztül az egyik kedvenc zeném indult el aminek sem a címét, sem az előadóját nem ismerem de egyszerűen imádom. 

-Jujj ez az egyik kedvenc kedvenc számom.-vigyorodtam el és énekelni kezdtem.

Harry rám nézett. 

-Tudod kik éneklik?

-Nem. De nagyon imádom. Te tudod.-néztem rá fürkészőn de gyorsan megrázta a fejét.

Nagyon hamar eltelt sajnos az út és már a reptér előtt álltunk mind a ketten a csomagjainkkal a kezünkben.

-Jó volt téged megismerni-vigyorogtam rá mire ő is  helyeselt.

-Nekem lépnem kell. Még sok dolgom van.

-Nekem is.-és egy öleléssel elváltunk. Fogtam egy taxit és már hazafelé is tartottam. 

Otthon felvittem a cuccaimat a szobámba és lementem csinálni magamnak egy szendvicset amivel a tévé elé vonultam. Csak egy órája bámulhattam amikor megérkezett Meg.

Nem volt olyan ideges, mint amilyenre számítottam. Éppen a hűtőben kutakodott amikor megszólalt.

-Merre voltál?

-Ausztriába. Boardoztam.-közöltem vele unottan.-Azt hittem jobban fogok hiányozni.

-Hiányoztál is.-hallottam a választ a hűtőből.

-Nem úgy tűnik.-motyogtam szinte csak magamnak.

-18 éves vagy. AZt csinálsz amit akarsz. Már nem fogok utánad rohangálni.-jött oda és lehuppant mellém.

A szavait emésztettem, majd a laptopot az ölembe kapva felmentem twitterre.

                                                             ***Kb 3 héttel később***

A haverjaimmal voltam kint a parkban kosarazni. 

-Hé Zack! Passzolj már nekem. Szabad vagyok.-ordítottam el magam, mire hozzám vágta a labdát én pedig Emynek passzoltam azt.

-Kosár!-sikított fel mire ugrálni kezdtünk.

-Ha a következő is bemegy veszítettünk.-mérgelődött Sam.

-Igen. A profikat nehéz legyőzni.-incselkedtem vele.

Elkezdődött az új menet és rajtam volt a sor, hogy bedobjam a labdát. Egyszer vissza pattant a palánkról....és....bement.

-Ezt nem hiszem el! Sikerült.-ugráltam örömömben és most hivatalosan is mi nyertünk.

Tapsolást hallottam a pálya széléről és amint megpillantottam ki az, mosolyra görbült a szám....

2: Az esés

Sziasztok! Kérlek ha elolvastátok alul kattintsatok valamelyik értékelésre, hogy tudjam olvassátok-e. Előre is köszi xx Medy  Már a hegyre tartottam felfelé. Ma különösen jó idő volt és egy kicsit sem fújt a szél. De a maszk rajtam volt, hátha megint találkozok azzal a sráccal. Nem is tudom miért érdekel annyira. Megérkezett a felvonó és épp, hogy észbe kaptam, hogy ki kéne szállni belőle. Megindultam a szokásos pályámra, de már voltak ott. Két srác hülyéskedett ott, gondoltam mutatok nekik valami jobbat. A legnagyobb ugratót vettem célba és egy előre szaltót dobtam. Ezt még tavaly tanultam meg. Mikor meglátták szájtátva bámultak, én pedig melléjük fékeztem. Belecsaptak a tenyerembe.
-Ilyen királyat még életemben nem láttam.-veregette meg a vállamat az alacsonyabbik.
-Kösz.-vetettem oda egy vállrántással.
Még jobban kikerekedett a szemük a hangom hallatán.
-Te...te....lány vagy?!-kérdeztek egyszerre.
Gyors lekaptam mindent a fejemről és megráztam a hajam egy angyali mosoly kíséretében.
-Ilyet csajtál még nem láttam.
-Hát, tegnap is valaki azt hitte rám, hogy fiú vagyok de nem probléma.-vontam meg a vállamat.
A nap hátralévő részébe együtt boardoztunk. Tanítgattam nekik pár trükköt, és ők is nekem. De sajnálatomra ma nem láttam a fürtöskét. Nem is tudom mért lettem ettől ilyen csalódott.
                                                                      ***Másnap***
Ma megint egyedül voltam. A két srác ma utazik haza, szóval újra nincs társaságom. Elhatároztam, hogy megtanulom a hátra szaltót. Vagy a tizenötödik próbálkozáson lehettem túl, de az érkezés még nem volt tökéletes. Párszor mintha ma láttam volna a fürtöst a pálya mellett elcsúszni, de lehet, hogy csak hallucinálok. Megpróbáltam még egyszer, de eddig ez sikerült a legszörnyűbbre. Teljes súlyommal a hátamra estem, és ezt még tetézte az is, hogy a lábam a hegynek fel volt, a fejem pedig lefele. Beszorult a levegő a mellkasomba, én pedig örültem, hogy feküdni tudok. Kapkodtam a levegőt, vagyis csak próbáltam, mert semmi levegőt nem éreztem a tüdőmben. Valaki mellém siklott, de nem tudtam ki, mert a szemem nem tudtam kinyitni, még csupán a levegőért küszködtem.
-Jól vagy? Láttam mekkorát estél.-hallottam meg az ismerős hangot. Ez Ő.
Bólintottam egy kicsit és végre vettem egy mély levegőt.
-Szerintem el kéne menned a sürgősségire megnézetni.
Megráztam a fejem és álltam volna fel, de nem engedte.
-Miért nem beszélsz velem? Én csak kedves akartam lenni, te meg csak lerázol. Ha nem bírsz mondd meg.-pirított rám és a szemei szinte lángoltak a méregtől.
Felültem és sóhajtottam egy nagyot.
-Az oka az, hogy lány vagyok és nem akartam, hogy megtudd.
Kikerekedett a szeme és habogni kezdett.
-Én nem úgy gondoltam, én izé....ööö...sajnálom. De várjunk csak. Olyan ismerős a hangod. Mintha már találkoztunk volna.-és azzal a mozdulattal lekapta a fejemről a sisakot és a maszkot.
Az arcomat a kezembe temettem. Olyan köcsög voltam a repülőn, hogy most tuti itt hagy.
Óvatosan a kezem elhúzta és az állam alá nyúlt, hogy maga felé fordíthassa az arcom. Nem lepődött meg annyira. Óvatosan elmosolyodott.
-Szóval jól vagy?-bólintottam és feltápászkodtam.
-Sajnálom, hogy "olyan" voltam a repülőn. Nem kellett volna.-motyogtam.
-Semmi gond. nekem se tartozott a legjobb napjaim köz. Összevesztem négy haverommal és egyedül kellett jönnöm.
-Nekem is. Úgy volt hogy a haverjaim is jönnek, de lemondták.
Elnevettük magunkat.
-De a barátaiddal már minden rendben?-kérdeztem és fürkészőn néztem a tekintetébe.
-Nem igazán. Holnap megyek vissza Londonba és még meg kéne velük beszéljem.-húzta el a száját.
-Engem a nővérem fog kinyírni, hogy szó nélkül léptem le, de én is holnap megyek vissza Londonba.
-Figyeltelek ahogy boardozol és tanítanál nekem pár trükköt?-vigyorgott rám.
-Szívesen-pattantam fel.
Nem egy trükköt megtanítottam neki a nap folyamán, és ilyen jó tanítványom még életemben nem volt. És a hangulat is 100 pontos volt.
                                                  ***A nap végén búcsúzkodásnál***-El is felejtettem megkérdezni a neved.-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
-Cam. Camilla Benson. Téged, hogy hívnak?-mosolyodtam el.
-Te nem tudod?-kerekedett ki a szeme.
-Kéne?-nevettem el magam.
-Jah nem. Izé...Harry. Harry Styles.-vigyorodott el.

1: Próbálkozás

Sziasztok! Köszönöm ha már benéztetek. Arra szeretnélek titeket kérni titeket, hogy mint látjátok a bejegyzések alján van egy értékelés. Kattintsatok arra amelyikre, gondoltok, csak az a fontos, hogy ha nem is kommentbe de valamilyen visszajelzésbe megtudjam a véleményeteket a blogomról. Szóval csak egy kattintás. Előre is köszi :) xx Medy  Reggel korán keltem. Nem akartam felkelteni a nagynénéméket így csendben lementem és ettem gyorsan egy pirítóst, amit egy pohár narancslével öblítettem le. Fent rendbe szedtem magam, majd magamra kaptam a snowboard-os ruháimat, ami egy neon színekből álló kabát és egy fekete nadrág volt.Még elugrottam felvaxoltatni a board-omat. Célba vettem a pályát. Útközben azon gondolkodtam, hogy nem volt-e hülye ötlet egyedül jönni, mert eléggé elcseszettnek éreztem magam, de gyorsan kiráztam ezeket a gondolatokat a fejemből. Izgatottan szálltam be a felvonóba és megindultam a csúcs felé. Már négy éve deszkázok, mert úgy rémlik 15 évesen már elkezdtem, ugyanis előtte csak síeltem. Csupán kíváncsiság hajtott a boardozás felé, bár ha belegondolok, kicsit az is vonzott, hogy elég menőnek tartom. Mondhatni, mostanra már elég jól belejöttem. Még trükköket is tudok, bár egyik sem nagy kunszt. Még szerencse, hogy itt van kifejezetten board-os pálya ugratókkal és sínekkel a trükköknek. Már majdnem  megérkeztem a felvonóval így gyorsan felvettem a maszkot, hogy nehogy kicsípje az arcom a szél, felvettem a szemüveget és végül a sisakot is a fejembe nyomtam. Nyitódott az ajtó és én már kint is voltam. Felcsatoltam a deszkát, majd már ott sem voltam. Hiányzott ez az érzés, ahogy a deszka szeli a havat és annak ellenére, hogy hogyan bebugyuláláltam magam még így is simogatott egy csöppet a szél. Az ugratók láttán egyből felcsillant a szemem és célba vettem az egyiket, gondoltam próbálok is egy trükköt, bár lehet kezdésnek kicsit merész lesz, de egy 360-nal indítottam.
-Nem is rossz!-kiáltottam fel. Nem nagyon zavart, hogy magamba beszélek.
A többit lazábban vettem végigcsúsztam a sínen és ugrottam egy-egy 180-at. És vége is volt a pályának. Nem volt túl hosszú és még folytatódott, de az inkább a sízőknek kedvezett. Pont itt, félpályánál megállt ugyanaz a felvonó így beszállva abba megindultam még egy menetre. Már kicsit merészebb voltam így Indy-vel is próbálkoztam.
Nem tudom mióta ugrálhattam kint, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy srác is társult hozzám. Próbálta azokat csinálni mint én, majd beelőzött és én másoltam őt. Harmadik kör után mikor megint így "másoltuk" egymást, lefékeztem az ugratók után. Vettem volna le a sisakot, amikor megszólalt a srác.
-Ez jó volt haver.-és egy vigyorral megspékelte.
Ugyanazok a zöld szemek. Még szemüvegén keresztül is megismertem. Ő volt az idegesítő srác a repülőről. És ha ez még nem lenne elég, azt hiszi, hogy fiú vagyok. Remek!
Gondoltam nem lövöm le a poént és csak biccentettem egyet, majd csúsztam is tovább. Most nem mentem vissza a felvonóba, mert pihenni akartam. A térkép szerint a pálya vége egy hüttéhet (kajáldához) vezet, így arra indultam. Hátrakaptam a fejem, hogy követ-e a srác és láss csodát, igen. Nem akartam lelőni a "poént", hogy én vagyok a sznob csaj a repülőről (nem mintha tényleg az lennék) így megpróbáltam lerázni. Jól lemaradt, így mikor leértem és a boardot lecsatolva bementem a hüttébe, gyorsan lekaptam a fejemről a sisakot, maszkot és a kabátot is leráncigáltam magamról, nehogy felismerjen. Ledobtam egy nem túl feltűnő helyre és pár perc elteltével egy nagy tál sült krumplival és rántott hússal leültem az említett helyre. A srác mostanra ért be és szemével kétségbeesetten keresett valakit, aki sejtésem szerint én lehettem, csak hogy ő ezt nem tudta. Lehajtott fejjel kezdtem nyammogni az ételt és felsandítva láttam, hogy még párszor körbevizslat a helységben, majd elmegy. A pulzusom vissza állt normálisra és most már csak az elöttem lévő ételre összpontosítottam.
Miután jóllaktam összepakoltam, beöltöztem és hazaindultam. Mikor megérkeztem nem volt ott senki, így ledobtam a cuccaimat és sima farmert kaptam magamra és egy dzsekit. Elmentem egy nagyobbacska áruházba, hogy vegyek pár fontos cuccot.
Nem volt eddig sok minden a kosaramba, csak egy kis nassi és semmi más. Most a könyveknél nézelődtem, hátha az valamennyire elvonja itt a figyelmemet arról, hogy "egyedül" vagyok. Épp egy érdekesnek tűnő könyvért nyúltam, de mint észrevettem más is ezt tette. Felnéztem rá és nem ért túl nagy meglepetés. Megint ő volt. De csak most vettem észre göndör haját. Mi az hogy göndör?! Azok inkább fürtök voltak.
-Ajjj...Te...!-motyogta kelletlenül, de nem engedte el a könyvet.
-Úgy látom kedves gondolataid vannak rólam.-mosolyodtam el ironikusan és kicsit jobban kezdtem szorítani a könyvet.
Nem arról van szó. Nem mintha nem lett volna még mögötte abból vagy három, de mindkettőnkbe volt annyi önzőség, hogy nekünk a fölső kell, vagy egyik sem.
Pár percig farkasszemet néztünk pókerarccal, majd én elmosolyodtam és elengedtem a könyvet. Meglepődött, és szemöldökei szinte homloka közepére szaladtak. Nem tudta mire vélni, hogy hirtelen barátságos lettem. Még pár másodpercig gyanakodva nézett rám, majd egyszer tetőtől talpig végig mért, és utána már csak a könyvre nézett. A kasszához sétáltam, majd miutan mindent kifizettem haza indultam.