-Helló Styles. Hát te meg mi a szöszt keresel itt?-vigyorodtam el.
-Csak sétáltam a parkban és éktelen visítozást hallottam. Egyből tudtam, hogy te vagy az.-röhögött egyet.
-Naa....-néztem rá rosszallón, de nem bírtam ki röhögés nélkül.-Nem állsz be a játékba?-kérdeztem izgatottan, de csak a fejét rázta.
-Félsz, hogy kikapsz, mi?-röhögtem megint.-Jujj mennyire bunkó vagyok. Be sem mutattalak a barátaimnak. Srácok.-ordítottam el magam, és odavonszoltam hozzájuk Harryt.
-Ő itt a barátom Harry. Tudjátok meséltem, hogy bele snowboardoztam. Ők pedig itt Emy, Danny, Zack, Adam, Lindsay és Jeremy.-hadartam el gyorsan, majd biccentett nekik Harry.
-Nem állsz be szépfiú?-nevetett fel Emy, mire egy gyilkos tekintetet kapott tőlem válaszul, amin még inkább nevetett.
-Kösz kihagyom. Nem beszélgetünk egy kicsit?-nézett rám, mire én bólintottam.
-Srácok kezdjétek el nyugodtan, én majd jövök.-löktem oda és Harryvel elindultunk az egyik irányba.-Mi újság veled?-szegeztem neki a kérdést.
-Semmi extra. Veled?
-A mindennapi. A haverokkal lógok és satöbbi. Képzeld rájöttem ki k éneklik azt a zenét amit említettem, hogy szeretek. Tudod... azt hiszem a One Direction. Azóta az összes számuk meg van.-nevettem fel.
-Az király.-motyogta.-Holnap rá érsz-vigyorodott el.
-Miben sántikálsz Styles?-röhögtem fel megint.
-Még régebben megígértem a srácoknak, hogy bemutatlak nekik téged, de eltűntél szóval nem mondhatsz nemet.-vigyorgott ravaszul.
-Lássuk csak. Mit válaszoljak? Igen vagy igen? Szerintem az igennél maradok.-vigyorodtam el ma már sokadjára.
-Rendben. Akkor holnap itt a park keleti bejáratánál felveszlek mondjuk fél tízkor.
-Jujj annyi az alvásnak. De sebaj, miattad megerőltetem magam.
Még megbeszéltük a holnapot, majd neki mennie kellett, így visszamentem a többiekhez.
-Elment a herceged?-cukkolt Jeremy, de meg is bánta amint vállba vágtam.
-Idióta.-forgattam szemeim.-Emy te meg ne csorgasd a haverom után a nyálad.-Röhögtem.
-Mért? Inkább te szeretnéd?-mosolyodott el gonoszan.
-Mi mást?-vigyorodtam el és folytattuk a játékot.
***Másnap***
-Ez a kocsi nem semmi nagyfiú.-néztem nagy szemekkel, mire megöleltük egymást üdvözlésképp.
-Készen állsz?-vigyorodott el, amint már az övemet csatoltam be.
-Megfutamodni már nem tudok. Megenni meg gondolom nem fognak.-nevettem fel.
-Reménykedjünk.-mosolyodott el, mire én egy csöppet lefagytam, de gondoltam biztos csak viccel.
-Ha egy kannibálok a haverjaid akkor halott vagy Styles.-vigyorogtam még mindig.
-Nem vinnélek olyan helyre. Hidd el.
-A saját érdekedben ajánlom.-röhögcséltem tovább és benyomtam a rádiót.
-Ez az a One Direction.-kiáltottam fel és énekelni kezdtem a Rock Me-t.
Harry is velem énekelt.
-Ijesztően jól énekled. Nem gondoltam volna.-erre csak egy mosoly volt a válasza.
Bömböltettük a zenét a kocsiba, amíg meg nem érkeztünk egy óriási nagy házhoz.
-Nem csak jó kocsi, de még a házba is szerelmes lettem.-léptem ki a kocsiból, amikor óriási hangzavarra lettem figyelmes.
Csörömpölés, ordítozás és dübögés. Ijedt szemekkel néztem Harryre ugyanis ez a zaj mint az előttem lévő házból jött.
-Pedig mondtam nekik, hogy csak fél óráig viselkedjenek jól, amíg nem leszek itthon.-fogta a fejét és a ház felé indult.
Óvatosan követtem. Tisztára olyan érzés volt, mintha a sárkány barlangjába készülnék belépni, de ha ez még nem lett volna elég. az udvarra az egyik nyitott ablakból két tányér is kirepült.
-Mi a franc?-tátottam el a szám és Harry mögé léptem.
-Nyugi. Mindjárt minden rendben lesz.-és becsöngetett.
A csengő hangját követően síri csend lett. Csak egy kis piszmogást lehetett hallani.
Lassan kinyílt az ajtó és négy vigyorgó fej jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése