A "haverok" képeit megtaláljátok a szereplők oldalon. Lefrissítettem. És oldalt új szavazás van. Ti dönthetitek el, hogy ki legyen a bandából Cam legjobb barátja. Jó olvasást xx
Másnap, mikor éppen a parkba indultam volna a többiekhez, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de kis hezitálás után felvettem. Idegen férfihang szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Jó napot! Camilla Bensonnal beszélek?
-Igen. És én kivel beszélek, ha megkérdezhetem.-vágtam egy értelmes fejet, nem mintha a vonal másik végén az a valaki láthatta.
-Én Tyler Scott vagyok. Egy menedzser.
-Miben segíthetek?-ültem le közben a székre.
-Láttam a videódat a YouTube-on. Nagyon tehetségesnek tűnsz és segítenék neked, hogy világhírű snowboard-os legyél.
-Ez valami vicc?-nevettem fel, mert kicsit abszurdnak tűnt az egész.
-Teljesen komolyan beszélek. Mit szólsz hozzá?
-Természetesen igen. -vágtam rá lelkesen.
-Akkor diktáld le a címed és holnap átmegyek veled megbeszélni. Ugye betöltötted már a tizennyolcat?
-Igen.-bólogattam, de ez megint feleslegesnek bizonyult.-A York Way-en lakok.82.
-Holnap délután háromkor átmegyek. Szia.
-Viszont hallásra.-motyogtam és kinyomtam a telefont. Felkaptam a kardigánom és kirohantam a házból. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a parkba, hogy a srácoknak elmesélhessem.
Már javában kosaraztak és rosszalló pillantásokat kaptam a késésem miatt de nem érdekelt, vigyorogva tartottam feléjük.Elmeséltem nekik, hogy mi történt és a szájuk tátva maradt.
-Ezt nem mondhatod komolyan kis csaj?!-vigyorgott Zack.
-Én mondtam, hogy tehetséges.-ugrott a nyakamba Emy és Lindsay.
-Még megengedek egy gyors telefont és a tiétek vagyok.-mosolyodtam el és félrevonultam.
Párat kicsengett a telefon és egy rekedtes hang szólalt meg benne.
-Igen anya?!
-Még alszol Styles?-röhögtem a telefonba.
-Cam?
-Pontosan.-nevettem fel.-Ma ráérsz el kell újságolnom neked valami fantasztikus hírt.
-Nekem is mondanom kéne valamit.
-Akkor három óra múlva itt a parknál lévő Starbucks-ban. Addigra összekaparod magad?
-Nem lenne jobb, ha nálunk lennénk? Nincs kedvem kávézóba menni. Meg a srácokat sem hagyhatom egyedül.
-Rendben akkor a parkhoz gyere értem. Én leszek az őrült szöszi. Tudod.-röhögtem, majd elköszöntünk és kinyomtam. Míg visszamentem a többiekhez, azon gondolkodtam, hogy miért lehetett olyan fura a hangja.
***Három órával később***
Gyorsan felkaptam a földre hajított kardigánomat és elköszöntem a többiektől. Amíg a park bejáratához tartottam, próbáltam rendbe szedni az addig összekötött hajamat, de hogy kibontottam csak rémesebb lett.
Megláttam Harry kocsiját és gyorsan bepattantam.
-Hali.-mosolyodtam el, de ő komoly maradt. Fürkészőn figyeltem az arcát de csak egy motyogást engedett meg magának, amit köszönésnek véltem.
-Valami gond van?-néztem még mindig, de csak a fejét rázta és beindította a motort. Hamar odaértünk hozzájuk, de a nyomasztó hangulat nem múlt el. Bementem a házba és a nappaliban ugyanolyan állapotban ült a többi fiú is.
-Elkaptatok valami kórt, vagy mi a frász bajotok van?-forgattam szemem és közben lehuppantam egy babzsákfotelbe amit gondolom valamelyikőjük szobájából hoztak le. Időközben Harry is leült, így szemben voltak velem a fotelekben illetve a díványon.
-Lökjétek.-mosolyodtam el biztatón, de nem hiszem, hogy sokat segítettem ezzel.
Mindannyian a kezüket tördelték majd Harry nézett rám először.
-Az az igazság, hogy valamit nem mondtam, vagyis mondtunk el neked. Ami eléggé fontos.-kezdett bele, de félbeszakította a telefonom, bocsánatkérően néztem rájuk, majd kivonultam a konyhába.
-Szia Meg.szóltam a telefonban.
-Benne vagy az újságban.
-Hogy mi?-kiáltottam a telefonba döbbenten.
-Igen?
-De miért?-kezdtem kétségeb esni, hogy valami rossz dologgal kapcsolatban.
-Olvasom.-közölte én meg figyelmesen hallgattam.-A One Direction egyik szépfiúja Harry Styles (19) úgy látszik egy interneten egyre ismertebbé vált snowboardos lánnyal (!!!) találkozgat. A lányról még nem sokat tudni, csak annyit, hogy valószínűleg akkor találkozott Harryvel, amikor a srác összeveszett a többiekkel és pár napra eltűnt. A sportvilág üdvöskéjét Camilla Benson-nak (18) hívják és eléggé sok időt tölt együtt a két fiatal. Ja és egy közös kép is van rólatok.-ledöbbentem a hallottakon, és amikor még az elején Harry nevét meghallottam már ki is mentem a konyhából a nappaliba és döbbent fejjel néztem a srácot. Észrevette és ha lehet még aggódóbb fejet vágott, mint a nap eddigi folyamán.
-Köszi Meg.-mondtam elhaló hangon és a telefont a zsebebe csúsztattam, miután kinyomta.
Lefagytam. A nappaliban lévő öt srácot figyeltem, majd hirtelen megfordultam és kirohantam a házból. Hallottam ahogy utánam kiáltanak de nem érdekelt. Csak két utcát futottam, majd lassítottam lépteimen és sétálni kezdtem. Valaki kiáltott az utcán, de nem törődtem vele. Hirtelen egy erős kéz ragadott meg és maga felé fordított.
-Hova szaladsz?-nézett velem farkasszemet az a zöld szempár amit annyira imádok.
-Vicces voltam mi?! Mindegy röhögjétek csak ki a szerencsétlen csajt aki nem ismer titeket, de azért azt a számot énekelgeti amit ti írtatok. Nem tök mindegy?! Lerí rólam, hogy idióta vagyok!-ordítottam és kirántottam csuklómat a kezéből és tovább akartam haladni, de megint megakadályozott benne. Ugyanazt tette amit az imént.
-Most akartuk elmondani, de gondolom a nővéred volt aki megelőzött engem.-nézett szemembe szomorkásan de nem hatott meg.
-Miért nem mondtad el az elején. Nem úgy kellett volna megtudnom, hogy az újságban szerepelek.-közöltem vele már normál hangnemben.
-Akartam, de olyan jó volt, hogy végre valaki nem sztárként kezelt. El sem tudod képzelni, hogy ez milyen nehéz.
-Igazad van. Mert én csak a sportvilág üdvöskéje vagyok. Egy hétköznapi csaj.-motyogtam és lehajtottam a fejem.
-Ezért akadtál ki?-az állam alányúlt kezével és maga felé fordította az arcom, kényszerítve engem, hogy szemébe nézzek.
-Pont azt akartam mondani, hogy egy menedzser hívott, hogy tehetséges vagyok a boardhoz, de ez a kis sztárvilágodhoz képest semmi.-fordultam el tőle.
-Te lökött liba. Ez csodálatos.-ölelt át hátulról, és nyakamba fúrta a fejét.
Felkuncogtam.
-Haragszol még?-motyogta nyakamba, de én csak óvatosan a fejem ráztam, nehogy lefeleljem.
-Akkor gyere vissza. -húzott maga után és én követtem.
Mikor beléptünk, a fiúk mosolyogva nyugtázták, hogy szent a béke. Harry elmondta nekik, hogy mi volt a menedzserrel aki felhívott engem, és gratuláltak. Beszélgettünk még egy keveset majd Harry haza vitt.
***Otthon***
-Szóval azért vagy itthon olyan keveset, mert öt szexy pasival lógsz?-vigyorodott el Meg mikor beléptem a házba.
-A haverjaim.-forgattam a szeme.
-Persze. Mi más?!-vigyorgott tovább sokatmondóan, és a beszélgetésnek vége is volt.
Siettem fürödni és aludni, hogy mihamarabb eljöjjön a holnap. Nagyon kíváncsi voltam arra a menedzserre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése