7: Utazás

Szereplők frissítve :) Olvasás után lessetek be! xx  Mikor ismét felkeltem egy sóhaj kíséretében a vekkeremre néztem, ami hajnal fél ötöt mutatott. Mérgemben a sarokba vágtam azt. Szörnyű éjszakán voltam túl. Valami korombeli sráccal voltam, és nem épp kedvesen bánt velem. Erőszakos volt és megütött. Akárhányszor visszaaludtam, megint visszatért a fejembe. Lehajítottam magamról a takarót és a szekrényemhez mentem. Felkaptam egy sportosabb szerelés, felkötöttem a hajam és rendbe szedtem magam. Nem voltam épp a toppon, és a célom az volt, hogy halálra hajszolom magam futás közben.A kardigánom is felvettem, míg leértem addig a fülhallgatómmal babráltam. Pörgős számokra állítottam és rockra az ipodom, majd az ajtót becsukva magam mögött elindultam az egyik irányba. Nem is néztem merre futok, csak futottam. Már kezdett felkelni a nap, de nem érdekelt. Azt sem tudtam merre futok már, csak mentem előre. A belváros szélénél járhattam, amikor valaki hirtelen kijött egy kávézóból én pedig neki futottam. Kikaptam a fülemből a fülhallgatót és kétségbe esetten néztem felé.
-Én annyira sajnálom. Nem akartam.-habogtam, de amikor megláttam, hogy a vigyorgó Louis az, elnevettem, magam.-Bocs.-nyögtem ki.
-Nem para. De te mit csinálsz?-mért végig.
-Futok.-vigyorogtam.
-Ilyen korán?-tátotta a száját.
-Fél öt óta. Rém álmaim voltak.-húztam a számat.
-Jah értem. Merre tartasz?-nézett körbe, mire elmosolyodtam.
-Őszintén?-kérdeztem, mire bólintott.-Fogalmam sincs.-nevettem fel.
-Gyere haza viszlek hozzánk. Mert miattad átkell öltöznöm.-tettette a sértődöttet  de velem együtt ő is elnevette magát, majd beszálltunk a kocsiba.
Nagyon hamar odaértünk, nem is tudtam, hogy erre futottam. Míg ő felment átöltözni, addig én a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet és megnézzem az időt. Fél kilenc volt, de egyáltalán nem voltam fáradt. Furcsa. A pohár vizemet ittam a csap felé fordulva,mikor lépéseket hallottam. Majd egy kiabálást.
-Srácok ki hozott haza megint csajt?-ordította el magát Zayn, mire megfordultam mosolyogva. Még nem volt felöltözve, csak egy boxer volt rajta. Úgy tűnik csak Louis kelt fel.
-Cam?-tátotta el a száját.-Én azt hittem...-hebegett ahogy nem rég én is tettem, de mikor észrevette az óriási vigyort a képen, elhallgatott.-Nem röhög, együtt érez.
-Azért kösz.-vontam vállat és mikor mentem a nappali felé, már mindenki kómás fejét megláttam. A többiek szintén nem voltak felöltözve  csak Niallen és Liamen volt póló, Harry mint Zayn, szintén csak egy boxerben volt. Végül is igazuk van, otthon vannak.
-Hát te?-csodálkozott el a göndör amint meglátott.
-Futni voltam, csak nekimentem Louisnak és kávés lett a fölsője.
-Ebbe voltál futni?-nézett végig rajtam, mire csak bólintottam.-Wow...mármint értem.-rázta meg a fejét és bekapcsolta a tévét.
Nem soká Louis is kész lett, majd haza vitt.
                                                             ***Délután 3-kor ***
Csengettek. Tudtam, hogy Tyler az, a menedzser. Gyorsan rohantam ajtót nyitni.
-Jó napot. Jöjjön be.-tártam ki az ajtót, amint megpillantottam a férfit.
-Tegezz nyugodtan, és hívj csak Tynak-mosolyodott el és amint becsuktam az ajtót, kezet ráztunk.
-Cam.-mosolyodtam el.
-Egyedül laksz itt?-nézett körbe, miközben a nappaliba vezettem.
-A nővéremmel, de ő most dolgozik.-bólintással nyugtázta, majd a tárgyra is tért rögtön.
-A szerződés, amit ajánlok neked-itt felemelte az említett papírt-arról lenne csupán szó, hogy versenyeken szerepelsz, ha felkapottabb leszel, akkor pedig interjúk és szereplések is jöhetnek. Meg persze a kisebb apróságok.
-Hol írjam alá?-vigyorodtam el, mire mosolyogva rámutatott a lap alján lévő vonalra. Felém nyújtotta a tollát, én pedig egy egyszerű mozdulattal odafirkantottam a nevem.
-Holnap kezdhetnél is.-vette el az egyik papírt, majd a másolatot felém nyújtotta.
-Mivel is?-emeltem meg a bal szemöldököm.
-Pályára megyünk. Jön pár profi fotós és egy világhírű deszkás. Csinálunk egy portfóliót.
-Rendben. Mikorra legyek kész?
-Hétre. Még aznap fotózunk.-bólintottam, majd amint kikísértem az ajtóba, el is köszöntem tőle.
Első dolgom volt felhívni Harryt, hogy mindent elhadarjak neki.
-Te aztán tényleg izgatott vagy.-nevetett a vonal másik végén.
-Viccelsz? Ez óriási nagy lehetőség.
                                                               ***Másnap***
Nem voltam túl kipihent amikor fél hatkor felkeltem. Ma éjjel sem tudtam aludni. Levittem a földszintre a kis bőröndömet amibe pár napi cuccot beraktam, majd készítettem magamnak valami gyors reggelit. Elég hangos lehettem, mer Meg álmos pillantásával találtam magam szemben.
-Te meg hova mész?-kérdezte és közben leült az asztalhoz.
-A hegyekbe. A menedzser akiről beszéltem, oda visz először és csinálunk egy portfóliót.-mutogattam közben, ugyanis szokásommá vált, hogy kézzel-lábbal beszélek.
Gyorsan bekaptam a reggelim, ami egy sima rántottából és narancsléből állt, majd amint meghallottam a kocsit a ház előtt megállni, elbúcsúztam Megtől és mentem is.
Kimentünk a reptérre és csodák-csodájára nem ellett várni, mert magángéppel mentünk. Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Ha ez pedig nem lett volna elég akkor még a gyönyörű hotelben találkoztam a másik snowboardossal. Jó pasi, de nem az esetem gondoltam magamba, majd felé vettem az irányt.
-Szia! Együtt fogunk dolgozni. A nevem Cam. Camilla Benson.-mosolyogtam és a kezemet nyújtottam.
-Aha tudom. Én Keith vagyok. Keith Lewis.-villantott rám egy 220wattos mosolyt, amitől el kellett volna ájulnom, de csak kikerültem és mentem megkeresni a szobám. Hamar meglett, és mivel semmi dolgom nem volt, gondoltam felhívok valakit.
-Szia Lou!-üvöltöttem a telefonba.
-Csá kicsi lány! Mi a helyzet?-röhögött.
-Semmi. Csak egy öt csillagos hotelben csücsülök valahol a hegyekben.-kuncogtam fel és gyorsan elhadartam mekkora élmény volt a magángépes repülés amin ő csak nevetett. Nem tehetek róla, hogy nekem ez még új.

6: A titok

A "haverok" képeit megtaláljátok a szereplők oldalon. Lefrissítettem. És oldalt új szavazás van. Ti dönthetitek el, hogy ki legyen a bandából Cam legjobb barátja. Jó olvasást xx
Másnap, mikor éppen a parkba indultam volna a többiekhez, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de kis hezitálás után felvettem. Idegen férfihang szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Jó napot! Camilla Bensonnal beszélek?
-Igen. És én kivel beszélek, ha megkérdezhetem.-vágtam egy értelmes fejet, nem mintha a vonal másik végén az a valaki láthatta.
-Én Tyler Scott vagyok. Egy menedzser.
-Miben segíthetek?-ültem le közben a székre.
-Láttam a videódat a YouTube-on. Nagyon tehetségesnek tűnsz és segítenék neked, hogy világhírű snowboard-os legyél.
-Ez valami vicc?-nevettem fel, mert kicsit abszurdnak tűnt az egész.
-Teljesen komolyan beszélek. Mit szólsz hozzá?
-Természetesen igen. -vágtam rá lelkesen.
-Akkor diktáld le a címed és holnap átmegyek veled megbeszélni. Ugye betöltötted már a tizennyolcat?
-Igen.-bólogattam, de ez megint feleslegesnek bizonyult.-A York Way-en lakok.82.
-Holnap délután háromkor átmegyek. Szia.
-Viszont hallásra.-motyogtam és kinyomtam a telefont. Felkaptam a kardigánom és kirohantam a házból. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam a parkba, hogy a srácoknak elmesélhessem.
Már javában kosaraztak és rosszalló pillantásokat kaptam a késésem miatt de nem érdekelt, vigyorogva tartottam feléjük.Elmeséltem nekik, hogy mi történt és a szájuk tátva maradt.
-Ezt nem mondhatod komolyan kis csaj?!-vigyorgott Zack.
-Én mondtam, hogy tehetséges.-ugrott a nyakamba Emy és Lindsay.
-Még megengedek egy gyors telefont és a tiétek vagyok.-mosolyodtam el és félrevonultam.
Párat kicsengett a telefon és egy rekedtes hang szólalt meg benne.
-Igen anya?!
-Még alszol Styles?-röhögtem a telefonba.
-Cam?
-Pontosan.-nevettem fel.-Ma ráérsz el kell újságolnom neked valami fantasztikus hírt.
-Nekem is mondanom kéne valamit.
-Akkor három óra múlva itt a parknál lévő Starbucks-ban. Addigra összekaparod magad?
-Nem lenne jobb, ha nálunk lennénk? Nincs kedvem kávézóba menni. Meg a srácokat sem hagyhatom egyedül.
-Rendben akkor a parkhoz gyere értem. Én leszek az őrült szöszi. Tudod.-röhögtem, majd elköszöntünk és kinyomtam. Míg visszamentem a többiekhez, azon gondolkodtam, hogy miért lehetett olyan fura a hangja.
                                                   ***Három órával később***
Gyorsan felkaptam a földre hajított kardigánomat és elköszöntem a többiektől. Amíg a park bejáratához tartottam, próbáltam rendbe szedni az addig összekötött hajamat, de hogy kibontottam csak rémesebb lett.
Megláttam Harry kocsiját és gyorsan bepattantam.
-Hali.-mosolyodtam el, de ő komoly maradt. Fürkészőn figyeltem az arcát de csak egy motyogást engedett meg magának, amit köszönésnek véltem.
-Valami gond van?-néztem még mindig, de csak a fejét rázta és beindította a motort. Hamar odaértünk hozzájuk, de a nyomasztó hangulat nem múlt el. Bementem a házba és a nappaliban ugyanolyan állapotban ült a többi fiú is.
-Elkaptatok valami kórt, vagy mi a frász bajotok van?-forgattam szemem és közben lehuppantam egy babzsákfotelbe amit gondolom valamelyikőjük szobájából hoztak le. Időközben Harry is leült, így szemben voltak velem a fotelekben illetve a díványon.
-Lökjétek.-mosolyodtam el biztatón, de nem hiszem, hogy sokat segítettem ezzel.
Mindannyian a kezüket tördelték majd Harry nézett rám először.
-Az az igazság, hogy valamit nem mondtam, vagyis mondtunk el neked. Ami eléggé fontos.-kezdett bele, de félbeszakította a telefonom, bocsánatkérően néztem rájuk, majd kivonultam a konyhába.
-Szia Meg.szóltam a telefonban.
-Benne vagy az újságban.
-Hogy mi?-kiáltottam a telefonba döbbenten.
-Igen?
-De miért?-kezdtem kétségeb esni, hogy valami rossz dologgal kapcsolatban.
-Olvasom.-közölte én meg figyelmesen hallgattam.-A One Direction egyik szépfiúja Harry Styles (19) úgy látszik egy interneten egyre ismertebbé vált snowboardos lánnyal (!!!) találkozgat. A lányról még nem sokat tudni, csak annyit, hogy valószínűleg akkor találkozott Harryvel, amikor a srác összeveszett a többiekkel és pár napra eltűnt. A sportvilág üdvöskéjét Camilla Benson-nak (18) hívják és eléggé sok időt tölt együtt a két fiatal. Ja és egy közös kép is van rólatok.-ledöbbentem a hallottakon, és amikor még az elején Harry nevét meghallottam már ki is mentem a konyhából a nappaliba és döbbent fejjel néztem a srácot. Észrevette és ha lehet még aggódóbb fejet vágott, mint a nap eddigi folyamán.
-Köszi Meg.-mondtam elhaló hangon és a telefont a zsebebe csúsztattam, miután kinyomta.
Lefagytam. A nappaliban lévő öt srácot figyeltem, majd hirtelen megfordultam és kirohantam a házból. Hallottam ahogy utánam kiáltanak de nem érdekelt. Csak két utcát futottam, majd lassítottam lépteimen és sétálni kezdtem. Valaki kiáltott az utcán, de nem törődtem vele. Hirtelen egy erős kéz ragadott meg és maga felé fordított.
-Hova szaladsz?-nézett velem farkasszemet az a zöld szempár amit annyira imádok.
-Vicces voltam mi?! Mindegy röhögjétek csak ki a szerencsétlen csajt aki nem ismer titeket, de azért azt a számot énekelgeti amit ti írtatok. Nem tök mindegy?! Lerí rólam, hogy idióta vagyok!-ordítottam és kirántottam csuklómat a kezéből és tovább akartam haladni, de megint megakadályozott benne. Ugyanazt tette amit az imént.
-Most akartuk elmondani, de gondolom a nővéred volt aki megelőzött engem.-nézett szemembe szomorkásan de nem hatott meg.
-Miért nem mondtad el az elején. Nem úgy kellett volna megtudnom, hogy az újságban szerepelek.-közöltem vele már normál hangnemben.
-Akartam, de olyan jó volt, hogy végre valaki nem sztárként kezelt. El sem tudod képzelni, hogy ez milyen nehéz.
-Igazad van. Mert én csak a sportvilág üdvöskéje vagyok. Egy hétköznapi csaj.-motyogtam és lehajtottam a fejem.
-Ezért akadtál ki?-az állam alányúlt kezével és maga felé fordította az arcom, kényszerítve engem, hogy szemébe nézzek.
-Pont azt akartam mondani, hogy egy menedzser hívott, hogy tehetséges vagyok a boardhoz, de ez a kis sztárvilágodhoz képest semmi.-fordultam el tőle.
-Te lökött liba. Ez csodálatos.-ölelt át hátulról, és nyakamba fúrta a fejét.
Felkuncogtam.
-Haragszol még?-motyogta nyakamba, de én csak óvatosan a fejem ráztam, nehogy lefeleljem.
-Akkor gyere vissza. -húzott maga után és én követtem.
Mikor beléptünk, a fiúk mosolyogva nyugtázták, hogy szent a béke. Harry elmondta nekik, hogy mi volt a menedzserrel aki felhívott engem, és gratuláltak. Beszélgettünk még egy keveset majd Harry haza vitt.
                                                                      ***Otthon***
-Szóval azért vagy itthon olyan keveset, mert öt szexy pasival lógsz?-vigyorodott el Meg mikor beléptem a házba.
-A haverjaim.-forgattam a szeme.
-Persze. Mi más?!-vigyorgott tovább sokatmondóan, és a beszélgetésnek vége is volt.
Siettem fürödni és aludni, hogy mihamarabb eljöjjön a holnap. Nagyon kíváncsi voltam arra a menedzserre.

5: Egy délután

Mind a négyen csak pislogtak rám, és én is ugyanezt tettem. A nagy csendet Harry röhögése szakította félbe. Minden szem rá szegeződött és ezt látva még hangosabb lett.
-Ha látnátok magatokat-küszködött továbbra is a nevetéssel.-inkább menjünk be-lökdöste arrébb a fiúkat és behúzott maga után.
-Srácok ő itt Camilla. Ők pedig Louis, Liam, Zayn és Niall.
-Ömm...sziasztok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Szóval te vagy az, akiről Harry hetekig beszélt.-vigyorgott Niall, mire én Harryre pillantottam.
-Persze velem alig foglalkozott.-ironizált Louis és magasra emelte az orrát mire mindannyian röhögni kezdtünk.-Folytassuk a csatát!-kiáltott fel és egy párnát vágott Zayn arcába, ami nem tudom honnan került elő.
Mindenki szétszéledt és a folyosó közepéről csak azt láttam, hogy minden a levegőbe repked, majd valamelyik fiú landol. Beszálltam én is, és minden kézzel mozdíthatót dobáltunk, például sütit, párnát, szőnyeget(?), papucsot és kanalakat.
Éppen Niallt céloztam meg aki nekem háttal egy szendvicset majszolt, de mire a párna célba talált  addigra megfordult, és az előbb említett szendvics a földön végezte.
-Meghalsz szöszi.-ordította és utánam vetette magát. Én persze egyből sprinteltem az emeletre ahogy az egyik szobába meghúztam magam. A hátam az ajtónak döntöttem a biztonság kedvéért és a szobát kémleltem. Valami idétlen plüssfigura hevert az ágyon egy szendvicsről, mire elkezdtem röhögni. Ráeszméltem, hogy így lebuktatom magam és a szám elé kaptam a kezem de más késő volt. Niall rontott be az ajtón és engem az ágyra lökve csikizni kezdett. Próbáltam menekülni, de ráült a csípőmre én meg csak sikítva kértem segítséget és röhögtem. Valaki megköszörülte a torkát az ajtóba és Niall odakapta a fejét. Kihasználva az alkalmat és lelöktem magamról, majd az ajtóban álldogáló Harry mögé rejtőztem.
-Ments meg!-röhögtem mögötte, mire ő elkezdett "verekedni" Niallal. Továbbra is az ajtóban állta és röhögtem, csak most a mű verekedésükön. Nagyot alakítottak.
A nagy "csata" után levonultunk a nappaliba megnézni egy filmet. Éppen ahhoz készítettem a pop-cornt Niallal, amíg a többiek azon veszekedtek, hogy mit nézzünk. Mire visszaértünk a konyhából Niall levágta magát az utolsó üres helyre én pedig ott álltam két tál ropogtatni valóval.
-Khhmmm...nekem is kéne hely, nem gondoljátok?-értetlenkedtem.
-Az ölünkben még van hely.-vigyorgott Zayn, mire csak a szememet forgattam. Letettem az asztalra a tálakat és a díványon ülő három fiún landoltam.
Fájdalmasan nyögtek fel.
-A picsába-motyogta Zayn.
-Te mondtad.-utaltam az előbbi kijelentésére váll rántva.

Végül odaengedtek miután lemásztam róluk. Eléggé unalmas volt a film, így azzal szórakoztattam magam, hogy a mellettem ülő Harry fürtjeit piszkálgattam. A film után még ott vacsoráztam, ami ugyan csak viccesre sikeredett, ha azt nézzük, hogy amit Niall nem evett meg, az mind a konyhabútoron végeztem.
-Srácok nekem mennem kell.-húztam el picit a számat.
-Nem mehetsz. Még nem üvegeztünk.-vágta rá Lou, de én csak a fejem ráztam.
-Majd máskor. Megígérem.-de bevágta a durcát szavaimra.-Na Lou.... kisujjas eskü? -pislogtam, mire bólintott, és megráztuk egymás kisujját.
A kocsiban halkan szólt a zene, ahogy hazafelé tartottam Harryvel, bár elég alaposan elkellet magyaráznom, hogy merre lakok.
-Nagyon jól éreztem magam. Köszi, hogy bemutattál nekik.-vigyorodtam el, és rásandítottam a mellettem ülő göndörre.
-Nincs mit, és hidd el nekem, már imádnak téged.-mosolyodott el és tovább fixírozta az utat.
Hamar megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és egy öleléssel elbúcsúztunk.
-Cam várj!-szólt utánam és odafutott hozzám.-Megadod a számod, hogy máskor is találkozzunk? Mert az elmaradt.-vigyorgott rám és engem fürkészett gyönyörű zöld szemeivel.
Elmélyedtem tekintetében, és mire feleszméltem kicsit zavartan pislogtam, majd elvettem a kezében tartott iPhonet és beírtam a számom.
-Majd beszélünk. Szia.-mondtam és bementem a házba. Megint egyedül voltam itthon. Szinte olyan már mintha egyedül laknék itt, mert Meg sosincs itthon. A szobámból a laptopot a nappaliba vittem és gépezni kezdtem mikor jött egy bejövőm Emytől.
-Szia csajszi-hallottam meg hangját.
-Csá mi a helyzet?-kezdtem a beszélgetést és közben a twitterem nézegettem, ahol Lett öt új követőm. Persze a fiúk voltak, tehát visszakövettem őket. Tweeteltek is, hogy milyen volt a nap, szóval RT-tem és ki is léptem.
-Már annyira elfoglal a göndör barátocskád, hogy velünk nem is foglalkozol?-röhögött a barátnőm a mikrofonjába.
-Honnan tudod, hogy vele voltam?-sóhajtottam.
-A twitter csodákra képes.-röhögött tovább mire én is megengedtem egy halk nevetést.-Láttad már YouTubeon a videómat. Pár srác akikkel egyik nap lógtam, felvettek és már 1millióan megnézték a videómat. Ez a rekordom.-dicsekedtem el vele.
-Én néztem meg annyiszor. Viccelsz?-poénkodott tovább.
Hasonlóan folytatódott az est további részében az "értelmes" beszélgetésünk.

4: Végre

Felé rohantam és a nyakába ugrottam.
-Helló Styles. Hát te meg mi a szöszt keresel itt?-vigyorodtam el.
-Csak sétáltam a parkban és éktelen visítozást hallottam. Egyből tudtam, hogy te vagy az.-röhögött egyet.
-Naa....-néztem rá rosszallón, de nem bírtam ki röhögés nélkül.-Nem állsz be a játékba?-kérdeztem izgatottan, de csak a fejét rázta.
-Félsz, hogy kikapsz, mi?-röhögtem megint.-Jujj mennyire bunkó vagyok. Be sem mutattalak a barátaimnak. Srácok.-ordítottam el magam, és odavonszoltam hozzájuk Harryt.
-Ő itt a barátom Harry. Tudjátok meséltem, hogy bele snowboardoztam. Ők pedig itt Emy, Danny, Zack, Adam, Lindsay és Jeremy.-hadartam el gyorsan, majd biccentett nekik Harry.
-Nem állsz be szépfiú?-nevetett fel Emy, mire egy gyilkos tekintetet kapott tőlem válaszul, amin még inkább nevetett.
-Kösz kihagyom. Nem beszélgetünk egy kicsit?-nézett rám, mire én bólintottam.
-Srácok kezdjétek el nyugodtan, én majd jövök.-löktem oda és Harryvel elindultunk az egyik irányba.-Mi újság veled?-szegeztem neki a kérdést.
-Semmi extra. Veled?
-A mindennapi. A haverokkal lógok és satöbbi. Képzeld rájöttem ki k éneklik azt a zenét amit említettem, hogy szeretek. Tudod... azt hiszem a One Direction. Azóta az összes számuk meg van.-nevettem fel.
-Az király.-motyogta.-Holnap rá érsz-vigyorodott el.
-Miben sántikálsz Styles?-röhögtem fel megint.
-Még régebben megígértem a srácoknak, hogy bemutatlak nekik téged, de eltűntél szóval nem mondhatsz nemet.-vigyorgott ravaszul.
-Lássuk csak. Mit válaszoljak? Igen vagy igen? Szerintem az igennél maradok.-vigyorodtam el ma már sokadjára.
-Rendben. Akkor holnap itt a park keleti bejáratánál felveszlek mondjuk fél tízkor.
-Jujj  annyi az alvásnak. De sebaj, miattad megerőltetem magam.
Még megbeszéltük a holnapot, majd neki mennie kellett, így visszamentem a többiekhez.
-Elment a herceged?-cukkolt Jeremy, de meg is bánta amint vállba vágtam.
-Idióta.-forgattam szemeim.-Emy te meg ne csorgasd a haverom után a nyálad.-Röhögtem.
-Mért? Inkább te szeretnéd?-mosolyodott el gonoszan.
-Mi mást?-vigyorodtam el és folytattuk a játékot.
                                                               ***Másnap***

A megbeszélt idő előtt negyed órával értem oda, szóval még elugrottam a közeli Starbucksba egy lattéért. Éppen időben értem vissza, mert egy sötétített fekete Range Roverből szállt ki Harry.
-Ez a kocsi nem semmi nagyfiú.-néztem nagy szemekkel, mire megöleltük egymást üdvözlésképp.
-Készen állsz?-vigyorodott el, amint már az övemet csatoltam be.
-Megfutamodni már nem tudok. Megenni meg gondolom nem fognak.-nevettem fel.
-Reménykedjünk.-mosolyodott el, mire én egy csöppet lefagytam, de gondoltam biztos csak viccel.
-Ha egy kannibálok a haverjaid akkor halott vagy Styles.-vigyorogtam még mindig.
-Nem vinnélek olyan helyre. Hidd el.
-A saját érdekedben ajánlom.-röhögcséltem tovább és benyomtam a rádiót.
-Ez az a One Direction.-kiáltottam fel és énekelni kezdtem a Rock Me-t.
Harry is velem énekelt.
-Ijesztően jól énekled. Nem gondoltam volna.-erre csak egy mosoly volt a válasza.
Bömböltettük a zenét a kocsiba, amíg meg nem érkeztünk egy óriási nagy házhoz.
-Nem csak jó kocsi, de még a házba is szerelmes lettem.-léptem ki a kocsiból, amikor óriási hangzavarra lettem figyelmes.
Csörömpölés, ordítozás és dübögés. Ijedt szemekkel néztem Harryre ugyanis ez a zaj mint az előttem lévő házból jött.
-Pedig mondtam nekik, hogy csak fél óráig viselkedjenek jól, amíg nem leszek itthon.-fogta a fejét és a ház felé indult.
Óvatosan követtem. Tisztára olyan érzés volt, mintha a sárkány barlangjába készülnék belépni, de ha ez még nem lett volna elég. az udvarra az egyik nyitott ablakból két tányér is kirepült.
-Mi a franc?-tátottam el a szám és Harry mögé léptem.
-Nyugi. Mindjárt minden rendben lesz.-és becsöngetett.
A csengő hangját követően síri csend lett. Csak egy kis piszmogást lehetett hallani.
Lassan kinyílt az ajtó és négy vigyorgó fej jelent meg.

3: Kosár!

Már a reptéren búcsúzkodtam a nagynénéméktől, pedig mondtam nekik, hogy egyedül is ki tudok jönni.
                                                          ***Kis idővel később***
Éppen a helyemet kerestem a repülőn és nem kis megkönnyebbülés ért, amikor láttam, hogy az egymás mellett lévő három szék még mindig szabad. Leültem az ablak mellé és gyorsan elrejtettem az iPod-ot a pulcsimba, nehogy észrevegye egy légi kísérő. Valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és legnagyobb örömömre Harry volt.
-Szia, mit hallgatsz?-nézett érdeklődve és leült mellém.
-Helló. Ömmm még a helyi rádióadást próbálom fogni.-babráltam a kis készülékkel, és mivel még mindig engem nézett, ezért odanyújtottam neki a fülhallgató egyik felé, amit örömmel elfogadott.
Volt minden azon az adón. Coldplay, Lady GaGa, JeLo és minden más. Közben pedig Harryvel beszélgettem. Megtudtam melyik a kedvenc színe, hogy volt egy Molly nevű cicája még régen és hogy a négy haverjával együtt él, amit egy kicsit furcsálltam is, de védekezőn felemelte a kezét, mondván olyanok mint a testvérek. Mesélt az anyukájáról és a nővéréről Gemmáról. Természetesen közben én is mondtam a magamét, és meséltem neki Megről és a hobbijaimról.
-Annyi mindent kipróbáltam. Modern tánc, hip hop, síelés, jégkorcsolya, hoki, kosárlabda, de a legjobban a lovaglás jött be.-soroltam csak a sportokat.
-A lovaglás mi?!-egy perverz vigyor jelent meg a képén mire én óvatosan vállba vágtam.
-Te is tudod, hogy a sportra gondoltam.
-Mi másra?-nézett körbe tettetett ártatlansággal, amin nevetnem kellett.
-De mást is kipróbáltam. Kézművesség, kicsiknek oktattam, fotózás, éneklés és rajz.
-Wow éneklés? Megmutathatnád mit tudsz?-csillant fel a szeme, de én csak megráztam a fejem.
-Nem tartozom a legjobbak közé.
-Csak egy kicsit.-nézett szemembe válaszért és folytatta is.-Énekeld utánam. She sneaks out in the middle of the night, yeah Tight dress with the top cut low. She's addicted to the feeling of letting go, oh-woah, letting go.-énekelté és én követtem példáját.
-Ez miből van?-pislogtam rá, mert még életemben nem hallottam ezt a számot.
-Az egyik kedvenc dalomból. De ez a kedvenc részem belőle:

She's not afraid of all the attention
She's not afraid of running wild
How comes she's so afraid of falling in love
She's not afraid of scary movies
She likes the way we kiss in the dark
But she's so afraid of f-f-falling in love, love
Énekeltem vele és attól függetlenül, hogy nem ismertem a számot, nagyon megtetszett.

-Nagyon jól énekelsz.-vigyorgott rám, mire vállat rántottam és megköszöntem.

Az iPodomon a rádión keresztül az egyik kedvenc zeném indult el aminek sem a címét, sem az előadóját nem ismerem de egyszerűen imádom. 

-Jujj ez az egyik kedvenc kedvenc számom.-vigyorodtam el és énekelni kezdtem.

Harry rám nézett. 

-Tudod kik éneklik?

-Nem. De nagyon imádom. Te tudod.-néztem rá fürkészőn de gyorsan megrázta a fejét.

Nagyon hamar eltelt sajnos az út és már a reptér előtt álltunk mind a ketten a csomagjainkkal a kezünkben.

-Jó volt téged megismerni-vigyorogtam rá mire ő is  helyeselt.

-Nekem lépnem kell. Még sok dolgom van.

-Nekem is.-és egy öleléssel elváltunk. Fogtam egy taxit és már hazafelé is tartottam. 

Otthon felvittem a cuccaimat a szobámba és lementem csinálni magamnak egy szendvicset amivel a tévé elé vonultam. Csak egy órája bámulhattam amikor megérkezett Meg.

Nem volt olyan ideges, mint amilyenre számítottam. Éppen a hűtőben kutakodott amikor megszólalt.

-Merre voltál?

-Ausztriába. Boardoztam.-közöltem vele unottan.-Azt hittem jobban fogok hiányozni.

-Hiányoztál is.-hallottam a választ a hűtőből.

-Nem úgy tűnik.-motyogtam szinte csak magamnak.

-18 éves vagy. AZt csinálsz amit akarsz. Már nem fogok utánad rohangálni.-jött oda és lehuppant mellém.

A szavait emésztettem, majd a laptopot az ölembe kapva felmentem twitterre.

                                                             ***Kb 3 héttel később***

A haverjaimmal voltam kint a parkban kosarazni. 

-Hé Zack! Passzolj már nekem. Szabad vagyok.-ordítottam el magam, mire hozzám vágta a labdát én pedig Emynek passzoltam azt.

-Kosár!-sikított fel mire ugrálni kezdtünk.

-Ha a következő is bemegy veszítettünk.-mérgelődött Sam.

-Igen. A profikat nehéz legyőzni.-incselkedtem vele.

Elkezdődött az új menet és rajtam volt a sor, hogy bedobjam a labdát. Egyszer vissza pattant a palánkról....és....bement.

-Ezt nem hiszem el! Sikerült.-ugráltam örömömben és most hivatalosan is mi nyertünk.

Tapsolást hallottam a pálya széléről és amint megpillantottam ki az, mosolyra görbült a szám....

2: Az esés

Sziasztok! Kérlek ha elolvastátok alul kattintsatok valamelyik értékelésre, hogy tudjam olvassátok-e. Előre is köszi xx Medy  Már a hegyre tartottam felfelé. Ma különösen jó idő volt és egy kicsit sem fújt a szél. De a maszk rajtam volt, hátha megint találkozok azzal a sráccal. Nem is tudom miért érdekel annyira. Megérkezett a felvonó és épp, hogy észbe kaptam, hogy ki kéne szállni belőle. Megindultam a szokásos pályámra, de már voltak ott. Két srác hülyéskedett ott, gondoltam mutatok nekik valami jobbat. A legnagyobb ugratót vettem célba és egy előre szaltót dobtam. Ezt még tavaly tanultam meg. Mikor meglátták szájtátva bámultak, én pedig melléjük fékeztem. Belecsaptak a tenyerembe.
-Ilyen királyat még életemben nem láttam.-veregette meg a vállamat az alacsonyabbik.
-Kösz.-vetettem oda egy vállrántással.
Még jobban kikerekedett a szemük a hangom hallatán.
-Te...te....lány vagy?!-kérdeztek egyszerre.
Gyors lekaptam mindent a fejemről és megráztam a hajam egy angyali mosoly kíséretében.
-Ilyet csajtál még nem láttam.
-Hát, tegnap is valaki azt hitte rám, hogy fiú vagyok de nem probléma.-vontam meg a vállamat.
A nap hátralévő részébe együtt boardoztunk. Tanítgattam nekik pár trükköt, és ők is nekem. De sajnálatomra ma nem láttam a fürtöskét. Nem is tudom mért lettem ettől ilyen csalódott.
                                                                      ***Másnap***
Ma megint egyedül voltam. A két srác ma utazik haza, szóval újra nincs társaságom. Elhatároztam, hogy megtanulom a hátra szaltót. Vagy a tizenötödik próbálkozáson lehettem túl, de az érkezés még nem volt tökéletes. Párszor mintha ma láttam volna a fürtöst a pálya mellett elcsúszni, de lehet, hogy csak hallucinálok. Megpróbáltam még egyszer, de eddig ez sikerült a legszörnyűbbre. Teljes súlyommal a hátamra estem, és ezt még tetézte az is, hogy a lábam a hegynek fel volt, a fejem pedig lefele. Beszorult a levegő a mellkasomba, én pedig örültem, hogy feküdni tudok. Kapkodtam a levegőt, vagyis csak próbáltam, mert semmi levegőt nem éreztem a tüdőmben. Valaki mellém siklott, de nem tudtam ki, mert a szemem nem tudtam kinyitni, még csupán a levegőért küszködtem.
-Jól vagy? Láttam mekkorát estél.-hallottam meg az ismerős hangot. Ez Ő.
Bólintottam egy kicsit és végre vettem egy mély levegőt.
-Szerintem el kéne menned a sürgősségire megnézetni.
Megráztam a fejem és álltam volna fel, de nem engedte.
-Miért nem beszélsz velem? Én csak kedves akartam lenni, te meg csak lerázol. Ha nem bírsz mondd meg.-pirított rám és a szemei szinte lángoltak a méregtől.
Felültem és sóhajtottam egy nagyot.
-Az oka az, hogy lány vagyok és nem akartam, hogy megtudd.
Kikerekedett a szeme és habogni kezdett.
-Én nem úgy gondoltam, én izé....ööö...sajnálom. De várjunk csak. Olyan ismerős a hangod. Mintha már találkoztunk volna.-és azzal a mozdulattal lekapta a fejemről a sisakot és a maszkot.
Az arcomat a kezembe temettem. Olyan köcsög voltam a repülőn, hogy most tuti itt hagy.
Óvatosan a kezem elhúzta és az állam alá nyúlt, hogy maga felé fordíthassa az arcom. Nem lepődött meg annyira. Óvatosan elmosolyodott.
-Szóval jól vagy?-bólintottam és feltápászkodtam.
-Sajnálom, hogy "olyan" voltam a repülőn. Nem kellett volna.-motyogtam.
-Semmi gond. nekem se tartozott a legjobb napjaim köz. Összevesztem négy haverommal és egyedül kellett jönnöm.
-Nekem is. Úgy volt hogy a haverjaim is jönnek, de lemondták.
Elnevettük magunkat.
-De a barátaiddal már minden rendben?-kérdeztem és fürkészőn néztem a tekintetébe.
-Nem igazán. Holnap megyek vissza Londonba és még meg kéne velük beszéljem.-húzta el a száját.
-Engem a nővérem fog kinyírni, hogy szó nélkül léptem le, de én is holnap megyek vissza Londonba.
-Figyeltelek ahogy boardozol és tanítanál nekem pár trükköt?-vigyorgott rám.
-Szívesen-pattantam fel.
Nem egy trükköt megtanítottam neki a nap folyamán, és ilyen jó tanítványom még életemben nem volt. És a hangulat is 100 pontos volt.
                                                  ***A nap végén búcsúzkodásnál***-El is felejtettem megkérdezni a neved.-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
-Cam. Camilla Benson. Téged, hogy hívnak?-mosolyodtam el.
-Te nem tudod?-kerekedett ki a szeme.
-Kéne?-nevettem el magam.
-Jah nem. Izé...Harry. Harry Styles.-vigyorodott el.

1: Próbálkozás

Sziasztok! Köszönöm ha már benéztetek. Arra szeretnélek titeket kérni titeket, hogy mint látjátok a bejegyzések alján van egy értékelés. Kattintsatok arra amelyikre, gondoltok, csak az a fontos, hogy ha nem is kommentbe de valamilyen visszajelzésbe megtudjam a véleményeteket a blogomról. Szóval csak egy kattintás. Előre is köszi :) xx Medy  Reggel korán keltem. Nem akartam felkelteni a nagynénéméket így csendben lementem és ettem gyorsan egy pirítóst, amit egy pohár narancslével öblítettem le. Fent rendbe szedtem magam, majd magamra kaptam a snowboard-os ruháimat, ami egy neon színekből álló kabát és egy fekete nadrág volt.Még elugrottam felvaxoltatni a board-omat. Célba vettem a pályát. Útközben azon gondolkodtam, hogy nem volt-e hülye ötlet egyedül jönni, mert eléggé elcseszettnek éreztem magam, de gyorsan kiráztam ezeket a gondolatokat a fejemből. Izgatottan szálltam be a felvonóba és megindultam a csúcs felé. Már négy éve deszkázok, mert úgy rémlik 15 évesen már elkezdtem, ugyanis előtte csak síeltem. Csupán kíváncsiság hajtott a boardozás felé, bár ha belegondolok, kicsit az is vonzott, hogy elég menőnek tartom. Mondhatni, mostanra már elég jól belejöttem. Még trükköket is tudok, bár egyik sem nagy kunszt. Még szerencse, hogy itt van kifejezetten board-os pálya ugratókkal és sínekkel a trükköknek. Már majdnem  megérkeztem a felvonóval így gyorsan felvettem a maszkot, hogy nehogy kicsípje az arcom a szél, felvettem a szemüveget és végül a sisakot is a fejembe nyomtam. Nyitódott az ajtó és én már kint is voltam. Felcsatoltam a deszkát, majd már ott sem voltam. Hiányzott ez az érzés, ahogy a deszka szeli a havat és annak ellenére, hogy hogyan bebugyuláláltam magam még így is simogatott egy csöppet a szél. Az ugratók láttán egyből felcsillant a szemem és célba vettem az egyiket, gondoltam próbálok is egy trükköt, bár lehet kezdésnek kicsit merész lesz, de egy 360-nal indítottam.
-Nem is rossz!-kiáltottam fel. Nem nagyon zavart, hogy magamba beszélek.
A többit lazábban vettem végigcsúsztam a sínen és ugrottam egy-egy 180-at. És vége is volt a pályának. Nem volt túl hosszú és még folytatódott, de az inkább a sízőknek kedvezett. Pont itt, félpályánál megállt ugyanaz a felvonó így beszállva abba megindultam még egy menetre. Már kicsit merészebb voltam így Indy-vel is próbálkoztam.
Nem tudom mióta ugrálhattam kint, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy srác is társult hozzám. Próbálta azokat csinálni mint én, majd beelőzött és én másoltam őt. Harmadik kör után mikor megint így "másoltuk" egymást, lefékeztem az ugratók után. Vettem volna le a sisakot, amikor megszólalt a srác.
-Ez jó volt haver.-és egy vigyorral megspékelte.
Ugyanazok a zöld szemek. Még szemüvegén keresztül is megismertem. Ő volt az idegesítő srác a repülőről. És ha ez még nem lenne elég, azt hiszi, hogy fiú vagyok. Remek!
Gondoltam nem lövöm le a poént és csak biccentettem egyet, majd csúsztam is tovább. Most nem mentem vissza a felvonóba, mert pihenni akartam. A térkép szerint a pálya vége egy hüttéhet (kajáldához) vezet, így arra indultam. Hátrakaptam a fejem, hogy követ-e a srác és láss csodát, igen. Nem akartam lelőni a "poént", hogy én vagyok a sznob csaj a repülőről (nem mintha tényleg az lennék) így megpróbáltam lerázni. Jól lemaradt, így mikor leértem és a boardot lecsatolva bementem a hüttébe, gyorsan lekaptam a fejemről a sisakot, maszkot és a kabátot is leráncigáltam magamról, nehogy felismerjen. Ledobtam egy nem túl feltűnő helyre és pár perc elteltével egy nagy tál sült krumplival és rántott hússal leültem az említett helyre. A srác mostanra ért be és szemével kétségbeesetten keresett valakit, aki sejtésem szerint én lehettem, csak hogy ő ezt nem tudta. Lehajtott fejjel kezdtem nyammogni az ételt és felsandítva láttam, hogy még párszor körbevizslat a helységben, majd elmegy. A pulzusom vissza állt normálisra és most már csak az elöttem lévő ételre összpontosítottam.
Miután jóllaktam összepakoltam, beöltöztem és hazaindultam. Mikor megérkeztem nem volt ott senki, így ledobtam a cuccaimat és sima farmert kaptam magamra és egy dzsekit. Elmentem egy nagyobbacska áruházba, hogy vegyek pár fontos cuccot.
Nem volt eddig sok minden a kosaramba, csak egy kis nassi és semmi más. Most a könyveknél nézelődtem, hátha az valamennyire elvonja itt a figyelmemet arról, hogy "egyedül" vagyok. Épp egy érdekesnek tűnő könyvért nyúltam, de mint észrevettem más is ezt tette. Felnéztem rá és nem ért túl nagy meglepetés. Megint ő volt. De csak most vettem észre göndör haját. Mi az hogy göndör?! Azok inkább fürtök voltak.
-Ajjj...Te...!-motyogta kelletlenül, de nem engedte el a könyvet.
-Úgy látom kedves gondolataid vannak rólam.-mosolyodtam el ironikusan és kicsit jobban kezdtem szorítani a könyvet.
Nem arról van szó. Nem mintha nem lett volna még mögötte abból vagy három, de mindkettőnkbe volt annyi önzőség, hogy nekünk a fölső kell, vagy egyik sem.
Pár percig farkasszemet néztünk pókerarccal, majd én elmosolyodtam és elengedtem a könyvet. Meglepődött, és szemöldökei szinte homloka közepére szaladtak. Nem tudta mire vélni, hogy hirtelen barátságos lettem. Még pár másodpercig gyanakodva nézett rám, majd egyszer tetőtől talpig végig mért, és utána már csak a könyvre nézett. A kasszához sétáltam, majd miutan mindent kifizettem haza indultam.

Prológus

-Nem igaz, hogy nem értek rá. De hát úgy volt, hogy....Jó, jó, tudom azt mondtad, lehet közbejön vala......Ne már.....Nem mehetek egyedül....Kösz....Szia...-motyogtam már végére a telefonba és idegesen ledobtam az ágyra a szoba másik végéből. Elszomorodtam, de ideges is voltam. Úgy volt, hogy én meg három haverom együtt megyünk a hegyekbe, de most mindenki lemondta. Én meg ülhetek itthon egyedül. Nem! Ezt nem hagyom! Akkor is elmegyek. Maximum egyedül leszek. Határoztam el magamban és elővettem a bőröndömet. Mindent beledobáltam és elvégzettnek tekintettem a feladatot.  Lementem a földszintre és előkaptam egy papírt, meg egy tollat. Gyorsan ráfirkantottam, hogy pár napra eltűnök és felraktam a hűtőre egy mágnes segítségével. Igen, többször volt gond, hogy szó nélkül eltűntem, és ilyenkor nagyon kiakadt a nővérem, aki a lakótársam is egyben. De kötöttünk egy egyességet, hogy legalább hagyjak egy papírfecnit, hogy ne tépje szét az ideg, így próbáltam ehhez tartani magam. Felmentem a szobámba, még felkaptam egy kisebb táskát amit teli tömtem minden fontos dologgal, majd egy lengébb kardigánt felvettem, a fejembe nyomtam a kedvenc fullcap-emet és felvettem a Ray Ban napszemcsim és a bőröndömmel együtt levonultam a ház elé és hívtam egy taxit. Mikor az megérkezett, megkértem vigyen a reptérre és pár percen belül már ott is voltam. Szerencsém volt, hogy két óra múlva jön is egy gép, amely Ausztriába megy, így az tökéletes. Vettem három újságot a boltban és fülhallgatóval a fülemben leültem egy székre, hogy pont rálássak a kijelzőre, hogy mikorra várható a gépem.

Örültem mikor már a repülőn ülhettem. Gondolatban végig futottam mindent. Otthon a bejárati ajtót bezártam, a bőröndömet leadtam, akkor biztos minden rendben. Még hallgattam a zenémet és a mellettem lévő ablakból néztem, hogy még pár ember szervezkedik a kifutón. Teljesen elmélyedtem ezekben a tevékenységeimben, így nem csoda, hogy majdnem szívrohamot kaptam amikor leült mellém valaki. Csak egy pillantást vetettem rá, de bőven elég volt. Egy sapkás srác volt aki mondhatjuk elég "depisen" lehajtott fejjel ült ott. Hallgattam volna tovább a zenémet de a légi kísérő rám szólt, hogy ne hallgassak zenét.
-De ez csak iPod. Nem zavarja a repülőt mint a telefon.-mondtam kicsit idegesen.
-Akkor is kérem kapcsolja ki.-válaszolta és ment is tovább.
-Nem is lehet kikapcsolni.-motyogtam magam elé és elraktam a kis szerkentyűt pufogva.
Kérjük a Londonból Ausztriába tartó gép utasait, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket  Megkezdjük a felszállást. -mondta a hangosbemondó és úgy is tettünk.
Iszonyat lassan teltek a percek, és én már az utolsó újságomat olvastam. Szép lassan azt is kivégeztem. Nagyon unalmas volt az út és ezt még az is tetézte, hogy a mellettem ülő srác idegesen ütögetett valami ritmust hol a lábával, hol az ujjaival az ülés szélén. Már hasogatott a fejem, így talán a kelleténél kicsit idegesebben szóltam rá:
-Nem hagynád abba végre?! Rohadt idegesítő vagy!-néztem rá, mire ő meglepetten abbahagyta.
Rám emelte zöld szemeit és megrántotta a vállát, majd folytatta.
-És az ilyenek csodálkoznak ha egyedül fognak meghalni...-motyogtam magam elé és az ablakot kezdtem fixírozni. Morgott valamit, de nem nagyon érdekelt.
                                                                ***Leszállás után***
Végre a nagy tömegben megkaparintottam a saját bőröndömet és már mentem is ki a reptérről. Felhívtam a nagynéném, hogy jöjjön értem, és láss csodát, húsz perc elteltével már ott is volt. Elvitt hozzájuk, mivel a snowboard cuccom is ott van. Út közben beszélgettünk is egy kicsit, de nem nagyon vittük túlzásba. Örültem mikor nap végén egy zuhany után a vendég szobában kidőlhettem.