1: Próbálkozás

Sziasztok! Köszönöm ha már benéztetek. Arra szeretnélek titeket kérni titeket, hogy mint látjátok a bejegyzések alján van egy értékelés. Kattintsatok arra amelyikre, gondoltok, csak az a fontos, hogy ha nem is kommentbe de valamilyen visszajelzésbe megtudjam a véleményeteket a blogomról. Szóval csak egy kattintás. Előre is köszi :) xx Medy  Reggel korán keltem. Nem akartam felkelteni a nagynénéméket így csendben lementem és ettem gyorsan egy pirítóst, amit egy pohár narancslével öblítettem le. Fent rendbe szedtem magam, majd magamra kaptam a snowboard-os ruháimat, ami egy neon színekből álló kabát és egy fekete nadrág volt.Még elugrottam felvaxoltatni a board-omat. Célba vettem a pályát. Útközben azon gondolkodtam, hogy nem volt-e hülye ötlet egyedül jönni, mert eléggé elcseszettnek éreztem magam, de gyorsan kiráztam ezeket a gondolatokat a fejemből. Izgatottan szálltam be a felvonóba és megindultam a csúcs felé. Már négy éve deszkázok, mert úgy rémlik 15 évesen már elkezdtem, ugyanis előtte csak síeltem. Csupán kíváncsiság hajtott a boardozás felé, bár ha belegondolok, kicsit az is vonzott, hogy elég menőnek tartom. Mondhatni, mostanra már elég jól belejöttem. Még trükköket is tudok, bár egyik sem nagy kunszt. Még szerencse, hogy itt van kifejezetten board-os pálya ugratókkal és sínekkel a trükköknek. Már majdnem  megérkeztem a felvonóval így gyorsan felvettem a maszkot, hogy nehogy kicsípje az arcom a szél, felvettem a szemüveget és végül a sisakot is a fejembe nyomtam. Nyitódott az ajtó és én már kint is voltam. Felcsatoltam a deszkát, majd már ott sem voltam. Hiányzott ez az érzés, ahogy a deszka szeli a havat és annak ellenére, hogy hogyan bebugyuláláltam magam még így is simogatott egy csöppet a szél. Az ugratók láttán egyből felcsillant a szemem és célba vettem az egyiket, gondoltam próbálok is egy trükköt, bár lehet kezdésnek kicsit merész lesz, de egy 360-nal indítottam.
-Nem is rossz!-kiáltottam fel. Nem nagyon zavart, hogy magamba beszélek.
A többit lazábban vettem végigcsúsztam a sínen és ugrottam egy-egy 180-at. És vége is volt a pályának. Nem volt túl hosszú és még folytatódott, de az inkább a sízőknek kedvezett. Pont itt, félpályánál megállt ugyanaz a felvonó így beszállva abba megindultam még egy menetre. Már kicsit merészebb voltam így Indy-vel is próbálkoztam.
Nem tudom mióta ugrálhattam kint, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy srác is társult hozzám. Próbálta azokat csinálni mint én, majd beelőzött és én másoltam őt. Harmadik kör után mikor megint így "másoltuk" egymást, lefékeztem az ugratók után. Vettem volna le a sisakot, amikor megszólalt a srác.
-Ez jó volt haver.-és egy vigyorral megspékelte.
Ugyanazok a zöld szemek. Még szemüvegén keresztül is megismertem. Ő volt az idegesítő srác a repülőről. És ha ez még nem lenne elég, azt hiszi, hogy fiú vagyok. Remek!
Gondoltam nem lövöm le a poént és csak biccentettem egyet, majd csúsztam is tovább. Most nem mentem vissza a felvonóba, mert pihenni akartam. A térkép szerint a pálya vége egy hüttéhet (kajáldához) vezet, így arra indultam. Hátrakaptam a fejem, hogy követ-e a srác és láss csodát, igen. Nem akartam lelőni a "poént", hogy én vagyok a sznob csaj a repülőről (nem mintha tényleg az lennék) így megpróbáltam lerázni. Jól lemaradt, így mikor leértem és a boardot lecsatolva bementem a hüttébe, gyorsan lekaptam a fejemről a sisakot, maszkot és a kabátot is leráncigáltam magamról, nehogy felismerjen. Ledobtam egy nem túl feltűnő helyre és pár perc elteltével egy nagy tál sült krumplival és rántott hússal leültem az említett helyre. A srác mostanra ért be és szemével kétségbeesetten keresett valakit, aki sejtésem szerint én lehettem, csak hogy ő ezt nem tudta. Lehajtott fejjel kezdtem nyammogni az ételt és felsandítva láttam, hogy még párszor körbevizslat a helységben, majd elmegy. A pulzusom vissza állt normálisra és most már csak az elöttem lévő ételre összpontosítottam.
Miután jóllaktam összepakoltam, beöltöztem és hazaindultam. Mikor megérkeztem nem volt ott senki, így ledobtam a cuccaimat és sima farmert kaptam magamra és egy dzsekit. Elmentem egy nagyobbacska áruházba, hogy vegyek pár fontos cuccot.
Nem volt eddig sok minden a kosaramba, csak egy kis nassi és semmi más. Most a könyveknél nézelődtem, hátha az valamennyire elvonja itt a figyelmemet arról, hogy "egyedül" vagyok. Épp egy érdekesnek tűnő könyvért nyúltam, de mint észrevettem más is ezt tette. Felnéztem rá és nem ért túl nagy meglepetés. Megint ő volt. De csak most vettem észre göndör haját. Mi az hogy göndör?! Azok inkább fürtök voltak.
-Ajjj...Te...!-motyogta kelletlenül, de nem engedte el a könyvet.
-Úgy látom kedves gondolataid vannak rólam.-mosolyodtam el ironikusan és kicsit jobban kezdtem szorítani a könyvet.
Nem arról van szó. Nem mintha nem lett volna még mögötte abból vagy három, de mindkettőnkbe volt annyi önzőség, hogy nekünk a fölső kell, vagy egyik sem.
Pár percig farkasszemet néztünk pókerarccal, majd én elmosolyodtam és elengedtem a könyvet. Meglepődött, és szemöldökei szinte homloka közepére szaladtak. Nem tudta mire vélni, hogy hirtelen barátságos lettem. Még pár másodpercig gyanakodva nézett rám, majd egyszer tetőtől talpig végig mért, és utána már csak a könyvre nézett. A kasszához sétáltam, majd miutan mindent kifizettem haza indultam.