2: Az esés

Sziasztok! Kérlek ha elolvastátok alul kattintsatok valamelyik értékelésre, hogy tudjam olvassátok-e. Előre is köszi xx Medy  Már a hegyre tartottam felfelé. Ma különösen jó idő volt és egy kicsit sem fújt a szél. De a maszk rajtam volt, hátha megint találkozok azzal a sráccal. Nem is tudom miért érdekel annyira. Megérkezett a felvonó és épp, hogy észbe kaptam, hogy ki kéne szállni belőle. Megindultam a szokásos pályámra, de már voltak ott. Két srác hülyéskedett ott, gondoltam mutatok nekik valami jobbat. A legnagyobb ugratót vettem célba és egy előre szaltót dobtam. Ezt még tavaly tanultam meg. Mikor meglátták szájtátva bámultak, én pedig melléjük fékeztem. Belecsaptak a tenyerembe.
-Ilyen királyat még életemben nem láttam.-veregette meg a vállamat az alacsonyabbik.
-Kösz.-vetettem oda egy vállrántással.
Még jobban kikerekedett a szemük a hangom hallatán.
-Te...te....lány vagy?!-kérdeztek egyszerre.
Gyors lekaptam mindent a fejemről és megráztam a hajam egy angyali mosoly kíséretében.
-Ilyet csajtál még nem láttam.
-Hát, tegnap is valaki azt hitte rám, hogy fiú vagyok de nem probléma.-vontam meg a vállamat.
A nap hátralévő részébe együtt boardoztunk. Tanítgattam nekik pár trükköt, és ők is nekem. De sajnálatomra ma nem láttam a fürtöskét. Nem is tudom mért lettem ettől ilyen csalódott.
                                                                      ***Másnap***
Ma megint egyedül voltam. A két srác ma utazik haza, szóval újra nincs társaságom. Elhatároztam, hogy megtanulom a hátra szaltót. Vagy a tizenötödik próbálkozáson lehettem túl, de az érkezés még nem volt tökéletes. Párszor mintha ma láttam volna a fürtöst a pálya mellett elcsúszni, de lehet, hogy csak hallucinálok. Megpróbáltam még egyszer, de eddig ez sikerült a legszörnyűbbre. Teljes súlyommal a hátamra estem, és ezt még tetézte az is, hogy a lábam a hegynek fel volt, a fejem pedig lefele. Beszorult a levegő a mellkasomba, én pedig örültem, hogy feküdni tudok. Kapkodtam a levegőt, vagyis csak próbáltam, mert semmi levegőt nem éreztem a tüdőmben. Valaki mellém siklott, de nem tudtam ki, mert a szemem nem tudtam kinyitni, még csupán a levegőért küszködtem.
-Jól vagy? Láttam mekkorát estél.-hallottam meg az ismerős hangot. Ez Ő.
Bólintottam egy kicsit és végre vettem egy mély levegőt.
-Szerintem el kéne menned a sürgősségire megnézetni.
Megráztam a fejem és álltam volna fel, de nem engedte.
-Miért nem beszélsz velem? Én csak kedves akartam lenni, te meg csak lerázol. Ha nem bírsz mondd meg.-pirított rám és a szemei szinte lángoltak a méregtől.
Felültem és sóhajtottam egy nagyot.
-Az oka az, hogy lány vagyok és nem akartam, hogy megtudd.
Kikerekedett a szeme és habogni kezdett.
-Én nem úgy gondoltam, én izé....ööö...sajnálom. De várjunk csak. Olyan ismerős a hangod. Mintha már találkoztunk volna.-és azzal a mozdulattal lekapta a fejemről a sisakot és a maszkot.
Az arcomat a kezembe temettem. Olyan köcsög voltam a repülőn, hogy most tuti itt hagy.
Óvatosan a kezem elhúzta és az állam alá nyúlt, hogy maga felé fordíthassa az arcom. Nem lepődött meg annyira. Óvatosan elmosolyodott.
-Szóval jól vagy?-bólintottam és feltápászkodtam.
-Sajnálom, hogy "olyan" voltam a repülőn. Nem kellett volna.-motyogtam.
-Semmi gond. nekem se tartozott a legjobb napjaim köz. Összevesztem négy haverommal és egyedül kellett jönnöm.
-Nekem is. Úgy volt hogy a haverjaim is jönnek, de lemondták.
Elnevettük magunkat.
-De a barátaiddal már minden rendben?-kérdeztem és fürkészőn néztem a tekintetébe.
-Nem igazán. Holnap megyek vissza Londonba és még meg kéne velük beszéljem.-húzta el a száját.
-Engem a nővérem fog kinyírni, hogy szó nélkül léptem le, de én is holnap megyek vissza Londonba.
-Figyeltelek ahogy boardozol és tanítanál nekem pár trükköt?-vigyorgott rám.
-Szívesen-pattantam fel.
Nem egy trükköt megtanítottam neki a nap folyamán, és ilyen jó tanítványom még életemben nem volt. És a hangulat is 100 pontos volt.
                                                  ***A nap végén búcsúzkodásnál***-El is felejtettem megkérdezni a neved.-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
-Cam. Camilla Benson. Téged, hogy hívnak?-mosolyodtam el.
-Te nem tudod?-kerekedett ki a szeme.
-Kéne?-nevettem el magam.
-Jah nem. Izé...Harry. Harry Styles.-vigyorodott el.