3: Kosár!

Már a reptéren búcsúzkodtam a nagynénéméktől, pedig mondtam nekik, hogy egyedül is ki tudok jönni.
                                                          ***Kis idővel később***
Éppen a helyemet kerestem a repülőn és nem kis megkönnyebbülés ért, amikor láttam, hogy az egymás mellett lévő három szék még mindig szabad. Leültem az ablak mellé és gyorsan elrejtettem az iPod-ot a pulcsimba, nehogy észrevegye egy légi kísérő. Valaki megkocogtatta a vállamat. Felnéztem és legnagyobb örömömre Harry volt.
-Szia, mit hallgatsz?-nézett érdeklődve és leült mellém.
-Helló. Ömmm még a helyi rádióadást próbálom fogni.-babráltam a kis készülékkel, és mivel még mindig engem nézett, ezért odanyújtottam neki a fülhallgató egyik felé, amit örömmel elfogadott.
Volt minden azon az adón. Coldplay, Lady GaGa, JeLo és minden más. Közben pedig Harryvel beszélgettem. Megtudtam melyik a kedvenc színe, hogy volt egy Molly nevű cicája még régen és hogy a négy haverjával együtt él, amit egy kicsit furcsálltam is, de védekezőn felemelte a kezét, mondván olyanok mint a testvérek. Mesélt az anyukájáról és a nővéréről Gemmáról. Természetesen közben én is mondtam a magamét, és meséltem neki Megről és a hobbijaimról.
-Annyi mindent kipróbáltam. Modern tánc, hip hop, síelés, jégkorcsolya, hoki, kosárlabda, de a legjobban a lovaglás jött be.-soroltam csak a sportokat.
-A lovaglás mi?!-egy perverz vigyor jelent meg a képén mire én óvatosan vállba vágtam.
-Te is tudod, hogy a sportra gondoltam.
-Mi másra?-nézett körbe tettetett ártatlansággal, amin nevetnem kellett.
-De mást is kipróbáltam. Kézművesség, kicsiknek oktattam, fotózás, éneklés és rajz.
-Wow éneklés? Megmutathatnád mit tudsz?-csillant fel a szeme, de én csak megráztam a fejem.
-Nem tartozom a legjobbak közé.
-Csak egy kicsit.-nézett szemembe válaszért és folytatta is.-Énekeld utánam. She sneaks out in the middle of the night, yeah Tight dress with the top cut low. She's addicted to the feeling of letting go, oh-woah, letting go.-énekelté és én követtem példáját.
-Ez miből van?-pislogtam rá, mert még életemben nem hallottam ezt a számot.
-Az egyik kedvenc dalomból. De ez a kedvenc részem belőle:

She's not afraid of all the attention
She's not afraid of running wild
How comes she's so afraid of falling in love
She's not afraid of scary movies
She likes the way we kiss in the dark
But she's so afraid of f-f-falling in love, love
Énekeltem vele és attól függetlenül, hogy nem ismertem a számot, nagyon megtetszett.

-Nagyon jól énekelsz.-vigyorgott rám, mire vállat rántottam és megköszöntem.

Az iPodomon a rádión keresztül az egyik kedvenc zeném indult el aminek sem a címét, sem az előadóját nem ismerem de egyszerűen imádom. 

-Jujj ez az egyik kedvenc kedvenc számom.-vigyorodtam el és énekelni kezdtem.

Harry rám nézett. 

-Tudod kik éneklik?

-Nem. De nagyon imádom. Te tudod.-néztem rá fürkészőn de gyorsan megrázta a fejét.

Nagyon hamar eltelt sajnos az út és már a reptér előtt álltunk mind a ketten a csomagjainkkal a kezünkben.

-Jó volt téged megismerni-vigyorogtam rá mire ő is  helyeselt.

-Nekem lépnem kell. Még sok dolgom van.

-Nekem is.-és egy öleléssel elváltunk. Fogtam egy taxit és már hazafelé is tartottam. 

Otthon felvittem a cuccaimat a szobámba és lementem csinálni magamnak egy szendvicset amivel a tévé elé vonultam. Csak egy órája bámulhattam amikor megérkezett Meg.

Nem volt olyan ideges, mint amilyenre számítottam. Éppen a hűtőben kutakodott amikor megszólalt.

-Merre voltál?

-Ausztriába. Boardoztam.-közöltem vele unottan.-Azt hittem jobban fogok hiányozni.

-Hiányoztál is.-hallottam a választ a hűtőből.

-Nem úgy tűnik.-motyogtam szinte csak magamnak.

-18 éves vagy. AZt csinálsz amit akarsz. Már nem fogok utánad rohangálni.-jött oda és lehuppant mellém.

A szavait emésztettem, majd a laptopot az ölembe kapva felmentem twitterre.

                                                             ***Kb 3 héttel később***

A haverjaimmal voltam kint a parkban kosarazni. 

-Hé Zack! Passzolj már nekem. Szabad vagyok.-ordítottam el magam, mire hozzám vágta a labdát én pedig Emynek passzoltam azt.

-Kosár!-sikított fel mire ugrálni kezdtünk.

-Ha a következő is bemegy veszítettünk.-mérgelődött Sam.

-Igen. A profikat nehéz legyőzni.-incselkedtem vele.

Elkezdődött az új menet és rajtam volt a sor, hogy bedobjam a labdát. Egyszer vissza pattant a palánkról....és....bement.

-Ezt nem hiszem el! Sikerült.-ugráltam örömömben és most hivatalosan is mi nyertünk.

Tapsolást hallottam a pálya széléről és amint megpillantottam ki az, mosolyra görbült a szám....